Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Leninizmus és a nemzeti kérdés korunkban
ség nem hozta létre automatikusan az önálló nemzeti fejlődés minden feltételét: a nemzetközi tőkés munkamegosztás egyenlőtlenségei tovább hatnak; a teljes gazdasági és a kulturális-nyelvi dekolonizáció (az utóbbinál gondoljunk a Maghreb-országokra, Indiára vagy a fekete-afrikai államok többségére) még feltehetően igen hosszú időt vesz igénybe. A fejlődésbeli különbségek fennmaradása, sőt elmélyülése a volt gyarmatosító és gyarmatai között az utóbbi években a társadalmi és nemzeti kizsákmányolás sok új formáját hozta létre (például a vendégmunkások foglalkoztatását) s kapcsolta a korábban ismert típusokhoz. A szociálist? társadalmi fordulat megteremti a lehetőségét a sokoldalú nemzeti fejlődés és a valóságos e yenlőségen alapuló nemzetek közötti kapcsolatok kibontakozására mind egy államon belül, mind a szocialista államok között. Hangsúlyozni kell, hogy a tudományos szocializmus a lenini megfogalmazást követve a lehetőség megterem téléről beszél és nem az azonnali és tényleges egyenlősödésről; így jelezve, hogy az eredmény nem máról holnapra következik be, hanem folyamatosan, a haladó társadalmi erők, a szocialista országok pártjainak és kormányainak tudatos cselekvése eredményeként. A könyv Kína példáját idézve leszögezi, hogy ha valamely szocialista ország vezetése megsérti a demokratikus centralizmus és a proletár internacionalizmus elveit, ha bel- és külpolitikájában a nacionalista-soviniszta irányzat kerekedik felül, a torzulások elkerülhetetlenül jelentkeznek az állam belső nemzetiségi politikájában és a többi szocialista állam irányában követett nemzeti politikájában is. A szerzői kollektíva a Szovjetunió nemzeteinek és nemzetiségeinek életéből vett példákkal illusztrálja a lenini nemzetiségi politika megvalósításának folyamatát szocialista viszonyok között. Elemzi a nemzeti fejlődés és a nemzetek közötti kapcsolatok alakulásának feltételeit a gazdaság, az állami-jogi felépítmény, a nyelv és a kultúra szférájában. A Szovjetunió, amely nemcsak a társadalmi, de a területi fejlettséget tekintve is hatalmas egyenlőtlenségeket örökölt, beruházási politikájában kezdettől fogva nagy súlyt helyezett arra, hogy az elmaradott nemzetiségi területeket az országos átlag szintjére emelje; kinevelje a nemzetiségek saját szakembergárdáját. A gazdasági fejlettségi szintek közelítése, az egyes nemzetek és nemzetiségek életmódjában még ma is meglevő különbségek fokozatos felszámolása továbbra is követendő célként szerepel. Ez az egyik igen fontos feltétele a nemzetek tényleges egyenlőségének, amelynek alapján kibontakozik a szocialista nemzetiségek egymáshoz való közeledése, és létrejön a társadalmi célok s érdekek új típusú közössége. A Szovjetunió nemzeti-állami felépítése a lenini nemzetiségi politika másik alapvető elvének, a területi autonómiának érvényesülését hangsúlyozza. Ma a szovjet állam nemzeteinek és nemzetiségeinek 97,6 százaléka rendelkezik a saját államiság (nemzetiségi körzet, terület, autonóm köztársaság, szövetségi köztársaság) különböző fokozataival. A szovjet hatalom kivívása fordulatot jelentett a cári birodalom népeinek kulturális életében is. Soha nem tapasztalt fejlődés indult meg a nemzeti nyelv, irodalom, művészetek területén. Negyven nemzet s nemzetiség a szocialista fordulattól számítja írásbeliségének kezdetét. 1500 — 2000 fős etnikai csoportok nyelvén jelentek meg irodalmi művek. A nemzetiségi iskolahálózat ugrásszerű fejlődését éppen azok a területek bizonyítják legjobban, ahol 1917 előtt a helyi nyelvnek semmilyen szerepe nem volt az oktatásban. A Tadzsik SZSZK-ban például az 1970 — 1971-es tanévben 2889 iskola működött 762 358 tanulóval. Közülük tadzsik nyelven folytatta tanulmányait 448 894 fő, vagyis a tanulók 58,8 százaléka; orosz nyelven 113 249 fő, vagyis 14,6 százalék; üzbég nyelven 184 588 fő, vagyis 25,5 százalék; kirgiz nyelven 6782 fő, vagyis 0,8 százalék; türkmén nyelven 2501 fő, vagyis 0,3 százalék; kazah nyelven 73 fő, vagyis a tanulók 0,0008 százaléka. S folytathatnánk még a statisztikai felsorolást más köztársaságokban, a nemzetiségi sajtó, könyvkiadás, a rádió és a televízió műsoridejének arányait is bemutatva. Az egyes nemzeti kultúrák nem légüres térben, hanem egymással szoros kapcsolatban fejlődnek. Egymásra hatásuk, kölcsönös gazdagodásuk, közeledésük szocialista viszonyok között törvényszerű folyamat. Hasonlóképpen értékelhető a kétnyelvűség jelensége is: a nemzetiségek 132
