Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Leninizmus és a nemzeti kérdés korunkban
LENINIZMUS ÉS A NEMZETI KÉRDÉS KORUNKBAN. (Lenyinyizm i nacionalnij voprosz v szpvremennib uszlovijab.) Polityizdat, Moszkva 1974. 598 1. A nemzeti—nemzetiségi kérdés a társadalom fejlődésének egyik legbonyolultabb, legnagyobb figyelmet érdemlő kérdése. Lényegének megértése és még inkább a probléma elvszerű kezelése a tudományos szocializmus és a szocialista politikai gyakorlat nélkülözhetetlen feltétele. Többek között ez a tanulság vonható le abból az átfogó (szovjet és nemzetközi példákat felsorakoztató, a nemzeti kérdésnek politikai, gazdasági, kulturális összetevőit egyaránt érzékeltető) elemzésből, amelyet P. N. Fedoszejev irányításával héttagú szovjet szerzői kollektíva készített. A bevezető fejezet a nemzet és a nemzetiség meghatározásának problémáival foglalkozik. Külön-külön elemzi a klasszikus nemzet-definíció alkotó elemeit, s kísérletet tesz arra, hogy ezeket a jegyeket (pontosabban azok egy részét) a többségi nemzettel (vagy nemzetekkel) egy államban élő nemzetiségek, nemzeti csoportok és etnikai csoportok meghatározására is alkalmazza. A könyv különösen ezen a ponton sok új elemmel gazdagítja a marxista nemzetiség-irodalmat; elemzései, definíciói remélhetőleg hozzájárulnak az eddig a szocialista országok kutatói között sem egységes „nemzetiség”, „kisebbség”, „nemzeti csoport”, „etnikai csoport” fogalmi elhatárolások pontosításához. A nemzetek közötti viszonyt elemző rész leszögezi, hogy az internacionális kapcsolatok meghatározó alapját az országon belül vagy az országok között kialakuló termelési-társadalmi viszonyok alkotják. A szerzők ezzel összefüggésben élesen bírálják azokat a polgári nézeteket, amelyek a nemzetek közötti viszonyt kizárólag pszichológiai tényezőkre igyekeznek levezetni. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy szintén hiba volna nem venni tudomást a pszichológiaitudati tényezőkről; alábecsülni a nemzeti tudat és a hozzá szorosan kötődő nemzeti kultúra valóságos szerepét. A társadalmi-termelési viszonyok és a nemzetek között kialakuló viszonyok szerves összefüggése mind a szocialista, mind a kapitalista társadalmi rendszerekben megfigyelhető. Tőkés viszonyok között — országonként különböző mértékben és formában, de egységesen a termelési módtól meghatározottan — a nemzeti egyenlőtlenség, a nyelvi-nemzetiségi diszkrimináció, az uralkodó nacionalizmusok államilag szentesített fölénye ma is nyomasztó valóság. A fejlett kapitalista országok közül a brit szigetek elnyomott walesi, skót, ír nemzetiségének, a belgiumi flamandoknak s vallonoknak, az USA néger, Puerto Ricó-i, indián kisebbségének, valamint Kanada (Quebec) gazdasági, kulturális, politikai tekintetben egyaránt háttérbe szorított francia kisebbségének helyzetével ismertet meg a könyv. A lehetséges megoldások az egyes országok konkrét nemzetiségi viszonyaitól, hagyományaitól függően igen különbözőek lehetnek: Belgiumban a haladó erők (köztük a BKP) a föderatív államszerkezet kialakításáért szállnak síkra; Angliában is a föderáció követeléséhez kapcsolódik a walesi, skót lakosság nyelvi-kulturális jogainak kérdése; Kanadában a francia kisebbség a konföderációtól gazdasági-kulturális érdekeinek fokozott figyelembevételét várja. (Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a kanadai francia lakosság körében igen népszerű a Szovjetunió szövetségi köztársaságainak példája; az Ukrajnáéhoz és Belorussziájéhoz hasonló, önálló ENSZ-tagság elérését Quebec számára számottevő kanadai demokratikus erők támogatják.) Bármilyen konkrét nemzetiségpolitikai célokról legyen is szó, a megvalósítás sikere tőkés viszonyok között végső soron az össztársadalmi politikai harc kimenetelétől függ: az egész társadalmi struktúra mélyreható változása nyújtja a legbiztosabb garanciát a nemzetiségi jogok tiszteletben tartására. Világméretekben, különösen a második világháború után a nemzeti kérdés jelentkezésének egyik legfontosabb területe a fejlődő világ volt. Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népeinek az európai és észak-amerikai gyarmatosítók ellen vívott nemzeti felszabadító harca sikerrel járt: ezek a népek kivívták függetlenségüket, megteremtették önálló államiságukat. De a politikai független-
