Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Joó Rudolf: Az EGK és a társult fejlődő országok
JOÓ RUDOLF Az EGK és a társult fejlődő országok Az 1974-es év — ha a tényeket és nem a nyugat-európai politikusok nyilatkozatait nézzük — a Közös Piac számára több szempontból is inkább a dezintegráció, mint a további integráció éve volt: a tervezett közös energia-politika kudarca, a brit távozási szándék bejelentése, az olasz gazdaság csődje és ennek külső következményei; a mező- gazdasági közös piaccal kapcsolatos bonyodalmak csak kiragadott példák annak illusztrálására, hogy a múlt esztendőben a Közösség valószínűleg történelmének egyik legválságosabb évét élte át. Paradox módon 1974-ben az EGK elsősorban külkapcsolataiban — mindenekelőtt a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatai kialakításában — mutatott életjelt, és ért el számottevő diplomáciai és gazdasági eredményt. Hosszas előkészítés és csaknem egyéves tárgyalássorozat után született meg a 9 közös piaci ország és a 46 fejlődő, ún. „ACP” (afrikai, karib-tengeri, csendes-óceáni) ország szoros kereskedelmi, pénzügyi és műszaki együttműködését ötéves időtartamra rögzítő egyezmény. A kilencek és a negyvenhatok egyezménye lényegét tekintve a Közös Piac gyakorlatában elterjedt „társulási” forma egyik változata; időrendileg is az 1974 decemberéig érvényben levő, 19 afrikai országot az EGK-hoz kötő yaoundéi társulási egyezményt váltotta fel. A társulás fogalma, jogi alapjai A klasszikus típusú nemzetközi szervezetekben a „társult” státus egy állam (vagy más, nem szuverén egység) nem teljes részvételét jelenti. A társult ország az EGK esetében is kevesebbet jelent, mint a tagállam, ugyanakkor több, mint a harmadik állam. Jogilag és gyakorlatilag tehát a kettő között helyezkedik 71
