Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Haraszti György: A technikai haladás és a nemzetközi jog
ment végbe a nemzetközi jogban. A Nemzetközi Bíróság 1949. évi ítélete a Korfu- szoros ügyben az állam vétkességi felelősségéből indult ki és implicite elvetette az objektív felelősséget. Azóta a tudomány és a technika rohamos fejlődésének eredményeként a nemzetközi jogban is alkalmazást nyer már egyes tevékenységekkel kapcsolatban az állam objektív felelőssége. Nyilvánvaló például, hogy az atomenergia felhasználásával kapcsolatban keletkezett károk esetén a nemzetközi jog sem engedheti meg annak vizsgálatát, hogy a kár vétkesség eredménye-e vagy sem, hanem az adott állam vagy nemzetközi szervezet objektív felelősségét állapítja meg. Ugyanennek az elvnek kell érvényesülnie az űrobjektumok felbocsátásával kapcsolatban is, és a nemzetközi egyezmény ebből az elvből indul ki, amikor szabályozza az államot terhelő felelősséget az űrobjektum által a Föld felszínén vagy repülésben levő légijárműben okozott kárért. Az egyezmény ezzel kapcsolatban számos részletes szabályt tartalmaz, amelyeknek ismertetése meghaladja e cikk kereteit. Végül a világűr kutatásával kapcsolatos legújabb egyezmény, amelynek az Űrjogi Albizottság által kidolgozott szövegét az ENSZ Közgyűlésének 29. ülésszaka fogadta el, előírja a felbocsátott űrobjektumok lajstromba vételét. Az egyezmény értelmében a felbocsátó állam köteles nyilvántartást vezetni az űrobjektumokról, egyben tartozik közölni az objektumok felbocsátásának helyére és idejére vonatkozó, valamint a legfontosabb műszaki adatokat az ENSZ főtitkárával, aki ezekről szabadon megtekinthető lajstromot vezet. A nyilvántartás kétségkívül megkönnyíti a felbocsátott űrobjektumok azonosítását és egyben elősegíti a kárfelelősségről szóló egyezmény alkalmazását. A létrejött négy egyezmény azonban csupán az űrtevékenységgel kapcsolatos néhány kérdést szabályoz. Az űrtechnika fejlődése újabb és újabb problémákat vet fel, amelyek nemzetközi jogi szabályozást igényelnek. Vessünk ezért egy pillantást azokra a feladatokra, amelyek az ENSZ Űrjogi Albizottsága előtt állnak, és amelyeknek vizsgálatát az ENSZ-nek ez a szerve már megkezdte. Az űrkutatás egyik látványos sikere űrobjektumoknak — emberrel vagy ember nélkül — a Holdra való eljuttatása volt. Ez az eredmény nyilvánvalóvá tette, hogy részletesebb szabályokat kell kidolgozni a Hold jogi státusára és a Holdon folytatott tevékenységre vonatkozólag. Ebben a kérdésben a Szovjetunió lépett fel kezdeményezőleg, és egy Holdra vonatkozó nemzetközi szerződéstervezetet terjesztett az ENSZ Közgyűlés elé, amely azt további megvitatás céljából átadta az Űrjogi Albizottságnak. A szovjet tervezet, amelynek nagy részét kisebb módosításokkal feltételesen már elfogadta az Albizottság, természetszerűleg az 1967. évi szerződésre épül, és jobbára annak rendelkezéseit fejti ki és pontosítja, de tovább is fejleszti azokat. így többek között részletes rendelkezéseket tartalmaz a Holdon végzett tudományos kutatások szabadságáról, kőzet- és egyéb minták vételéről, ezek egy részének lehetőség szerint más államok és a nemzetközi tudományos közösség rendelkezésére bocsátásáról, a Hold természeti környezetének védelméről, az államok felelősségéről a Holdon végzett tevékenységükért. Ezzel szemben eddig nem sikerült az Albizottságban képviselt államok egységes állásfoglalását kialakítani lényegében három kérdésben. Nem alakult ki egyetértés a megkötendő szerződés hatálya kérdésében, vagyis 7i
