Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Haraszti György: A technikai haladás és a nemzetközi jog
abban, hogy a szerződés érvénye csupán a Holdra terjedjen ki vagy más égitestekre is. Kétségtelen, hogy az 1967. évi alapszerződés általában a Holdra és más égitestekre vonatkoztatja a maga általános jellegű rendelkezéseit, viszont megalapozott az az álláspont, hogy részletes jogszabályokat nem célszerű kidolgozni olyan égitestekre vonatkozólag, amelyeknek ma még esetleg létezéséről sem tudunk, vagy ha tudunk is, nincsenek róluk pontos adataink. Más a helyzet a Holddal kapcsolatban, amely a Földhöz legközelebb fekvő égitest, Földünk természetes bolygója, és rá vonatkozó ismereteink már lényegesen bővebbek és megbízhatóbbak. Mindamellett remény van arra, hogy ebben az ügyben, akárcsak egy másik vitatott kérdésben, a Holdra küldött űrhajókról adandó tájékoztatás kérdésében kompromisszumos megoldás szülessék. A legkomolyabb nézeteltérés a harmadik kérdésben, a Holdnak és az égitesteknek az emberiség közös örökségévé való nyilvánítása körül alakult ki. A fejlődő országok az égistestek vonatkozásában is érvényesíteni kívánták a Tengerfenék Bizottságban fölvetett elképzelést, miszerint nemzetközi hatóságot kell létrehozni a Hold és más égitestek természeti kincseinek kiaknázására, és az abból származó előnyöket a méltányosság figyelembevételével el kell osztani az összes államok között, különös tekintettel a fejlődő országok érdekeire és szükségleteire. A kísérleti jellegű kutatások során nyert kőzet- és egyéb minták tulajdonjoga a javaslat szerint az Egyesült Nemzetek Szervezetét illetné meg. Az Űrjogi Albizottság tagjainak jelentős része ma még korainak tartja ilyen szabályok kidolgozását, hiszen egyelőre nem sokat tudunk a Hold és más égitestek természeti kincseiről és esetleges kiaknázásuk lehetőségeiről, és hatalmas költségeket emészt fel az égitestek kutatása anélkül, hogy kilátás lenne a befektetések közeli megtérülésére. Mindamellett valószínűnek látszik, hogy a caracasi tengerjogi konferencia tapasztalatainak felhasználásával újabb kísérletek történnek majd az Űrjogi Albizottságban abból a célból, hogy megtalálják az emberiség közös öröksége fogalmának minden állam számára elfogadható értelmezését, és ily módon megnyissák a Holdszerződés formába öntéséhez vezető utat. A Holdra vonatkozó szerződés megkötése kétségkívül fontos és sürgős feladat, de az időszerűség szempontjából talán még meg is előzi vagy legalábbis vele egyenrangú annak az egyezménynek a kidolgozása, amely a műholdak igénybevételével történő közvetlen televíziós adások problémáját hivatott szabályozni. A műholdak igénybevételével történő televíziós közvetítés a távközlési technika nagy vívmánya, amely lehetővé teszi, hogy egy televíziós adás a Föld legtávolabbi pontjain is vehető legyen. Itt azonban különbséget kell tenni a közvetítő és az elosztó műholdak segítségével történő adások között, mert míg az előbbiek csak földi átalakító állomások közbeiktatásával, tehát gyakorlatilag a vevő ország közreműködésével jelenhetnek meg a házi televíziós készülékek képernyőin, addig az utóbbiak közvetlenül vehetők ezeken a készülékeken. Nyilvánvaló, hogy az ilyen közvetlen televíziós adások lehetőséget adnak az államok közötti súrlódásokat előidéző propagandára, veszélyeztetik a nemzetközi békét és biztonságot, nemzetközi szabályozásuk tehát feltétlenül szükséges. Az üzemszerű, közvetlen televíziós adások valamennyi technikai problémáját még nem oldották meg, de a szakemberek véleménye szerint néhány éven belül sor kerülhet ilyen 72
