Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Horváth Dénes: A két európai integráció közötti kapcsolatok az EGK törekvéseinek tükrében
Kapcsolatok nemzetközi szervezetekkel. A Római Szerződés 230. cikke rendelkezik az Európa Tanáccsal, 231. cikke pedig az OEEC-vel, illetve utódával, az OECD-vel tartandó kapcsolatokról. Más nemzetközi szervezetekkel kapcsolatban a Római Szerződés 229. cikke rendelkezik, melynek szövege a következő: „A Bizottság tart fenn minden célirányos kapcsolatot az Egyesült Nemzetek szerveivel, szakosított szervezeteivel, valamint az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezménnyel. Amennyiben célirányos, kapcsolatot tart fenn bármely más nemzetközi szervezettel.”3 Az általános értelmezés szerint a 229. cikk első bekezdése csak az abban megnevezett nemzetközi szervezetekre vonatkozik, a második bekezdés viszont általános felhatalmazás, amely mind állami szintű, mind pedig nem állami szintű nemzetközi szervezetekre vonatkozhat. A KGST Titkársága az első olyan állami szintű nemzetközi intézmény-szervezet, amellyel a 229. cikk második bekezdése alapján létesítene kapcsolatot az EGK Bizottsága. Külön jelentősége van tehát annak, hogy a Miniszterek Tanácsa a 229. cikkre hivatkozva adott felhatalmazást a Bizottságnak a KGST Titkárságával folytatandó tárgyalásokra. Ennek összefüggéseire később részletesebben kitérek. Megjegyzem továbbá, hogy a rendelkezésemre álló információk szerint ebben a kapcsolati körben az EGK-nak nem adódott különösebb problémája, kivéve természetesen a KGST-vel való kapcsolatfelvételt. Az EGK külkapcsolati rendszerének fenti vizsgálatából az eddigieken kívül még az alábbi következtetések vonhatók le. A gazdaságilag erős, fejlett tőkésországok „megengedhették maguknak”, hogy ne kössenek szerződést az EGK-val, mivel súlyuknál vagy sajátos helyzetüknél fogva más módon is meg tudták védeni érdekeiket. A gazdaságilag ráutalt fejlődő országoknak az egyes EGK-tagországokhoz fűződő — az anyaország és gyarmata közti viszonyra visszavezethető — különleges gazdasági kapcsolatait a társulási és preferenciális kereskedelmi szerződések rendszere EGK-kere- tekbe ágyazta. Az EGK-országok a társulási és preferenciális kereskedelmi szerződések rendszerével növelték befolyásukat az egész földközi-tengeri térségben, amelyet részben Nyugat- Európához tartozónak, részben nyugat-európai érdekterületnek vallanak. Az EGK — egyrészt a tagsági kapcsolatok, másrészt pedig a társulási és kereskedelmi szerződések rendszere útján — ma már egész Nyugat-Európát átfogja, s ezzel közelebb került a liberális kereskedelmi berendezkedésű Nyugat-Európa fogalmához. Sajátos kereskedelmi szerződéspolitikájával igyekezett hatókörébe vonni a kelet-európai szocialista országokat is, ám végül az összeurópai, illetőleg a KGST-vel kiépítendő együttműködés realitásának felismerése nyomán rákényszerült e politika újraértékelésére. 55