Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Horváth Dénes: A két európai integráció közötti kapcsolatok az EGK törekvéseinek tükrében
kedelmi szerződésekhez, a bilaterális kapcsolatok elmélyítése végett pedig a legtöbbjükkel hosszú lejáratú gazdasági, műszaki és tudományos együttműködési megállapodásokat kötöttek. Amint e fejezet bevezető részében már utaltam rá, a Római Szerződés nem ruházza föl kizárólagos kereskedelmi szerződéskötési joggal az EGK központi szerveit, hanem csak az egységes alapelv szerinti eljárást írja elő. Nem korlátozza tehát e téren a tagállamok szerződéskötési jogát. A kereskedelmi szerződéskötési jog kizárólagosan kzösségi hatáskörbe vonását a Miniszterek Tanácsának későbbi határozatai írják elő, amelyek egyben az ún.„államikereskedelműországokkal”,vagyis elsősorbanaKGST-országokkal „kivételesen”, meghatározott időpontig, lehetővé tették a bilaterális kereskedelmi szerződéseken nyugvó kapcsolatokat. A legutóbbi ilyen határozat (72/455. sz.) szerint 1973. január 1-ig voltak köthetők ilyen bilaterális szerződések azzal, hogy azok legkésőbb 1974. december 31-én lejárnak. E határidőket már nem módosították, azonban a „szerződés nélküli állapot” elkerülése végett a Miniszterek Tanácsa 1974. november 11-i ülésén úgy határozott, hogy ezeknek a bilaterális szerződéseknek a fő rendelkezéseit egyoldalúan továbbra is érvényben tartják mindaddig, amíg közösségi szabályozással föl nem cserélhetik őket. Erre az előre meg nem határozott időtartamra viszont fokozott koordinációs tevékenységet irányoznak elő. Ezt a korábbihoz képest feltűnően rugalmas új határozatot azzal indokolták, hogy kerülni kell minden olyan lépést, amely megzavarná a hagyományos kereskedelmi áramlásokat az érintett országok között. Az ok reálisnak tűnik, felismerésére azonban nyilván az összeurópai együttműködés, továbbá az EGK és a KGST közötti kapcsolatfelvétel és esetleges együttműködés közeli lehetősége ösztönözte az EGK-t. A KGST-tagországok és az EGK-tagországok kereskedelmi kapcsolatait tehát jelenleg a bilateralitás és a fokozott koordináció jellemzi. e) Három európai ország — legalábbis egyelőre — egyik fenti csoporthoz sem sorolható: Albánia, mely nem tagja a KGST-nek, s nem kötött kereskedelmi szerződést az EGK-val, de kimaradt a d) pontban vázolt akciókörből is. Magatartásának nincs különösebb jelentősége, mivel az megfelel Albánia általában passzív Európa-politikájának. Jugoszlávia, amely különleges kapcsolatot tart fenn a KGST-vel, formálisan nem, tartalmilag azonban preferenciális kereskedelmi szerződést kötött az EGK-val. Ez a lépése sajátos helyzetével magyarázható. Spanyolország, Nyugat-Európa egyetlen gazdasági tömbön kívüli országa, mely kezdetben társulási egyezmény kötésére törekedett, diszkre- ditált politikai berendezkedése miatt azonban az EGK csak preferenciális kereskedelmi szerződés kötésére volt hajlandó vele. A folyamatban levő tárgyalások célja azonban a megújítandó szerződés kibővítése szabadkereskedelmi szerződéssé. A kereskedelmi kapcsolatoknak ez a tagolása is érzékelteti, hogy harmadik országok vonatkozásában milyen sokféle helyzetre kellett alkalmazni a közös EGK-kereskedelem- politikát. Nyilvánvaló továbbá, hogy a kereskedelmi kapcsolatok és a kereskedelmi szerződések sokfélesége a harmadik országokkal szembeni diszkrimináció sokféleségére is utal, s egyben felfedi azt a rendkívül tarka „hálórendszert” is, melyet a Közös Piac az EGK-centrikus kereskedelemfejlődés érdekében szőtt. 54
