Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Palánkal Tibor: A gazdasági és monetáris integráció helyzete és távlatai az EGK-ban
jából szükséges intézményi reform is előrehaladhat. Az eddig csak homályosan körvonalazott „Európai Unió” terve évek óta napirenden van, s az 1975 márciusában tartott dublini csúcstalálkozó megbízta Tindemans belga miniszterelnököt az erre vonatkozó konkrét javaslatok kidolgozásával. Ez a terv valószínűleg nem megy el a szupranacionális politikai integrációig. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az „Európai Unió” híveinek propagandájával ellentétben az integráció elvileg hatékony politikai intézményi rendszere nem feltételezi szükségszerűen a szupranacionalizmust. A szupranacionalizmus követelése az EGK-ban az elmúlt évtizedekben valójában az integrációval kapcsolatos szuperhatalmi elképzeléseket fejezte ki, illetve megfelelt az erősebb partnerek (NSZK) hegemonisztikus törekvéseinek. A nagy monopóliumok „multinacionalizálódásával” a szupranacionalizmus bizonyos objektív alapjai is kialakultak, az elmúlt időszakban a tőke internacionalizálódásának fő erővonalai azonban nem estek egybe az EGK-éval. A fejlődés azt bizonyította, bogy a nagy monopóliumok — nemzetközi összefonódásuk ellenére — a nemzeti monopoltőkés államoktól kerestek védelmet és támogatást. A nem- zetekfelettiség támogatása mögött a nemzetközi monopóliumok részéről gyakran a nemzeti ellenőrzés bizonyos demokratikus formái elől való menekülés motívumai húzódtak meg. Az integráció természetesen fejlett és bonyolult intézményi és irányítási rendszert igényel, de, mint a magasabb szervezettséggel megvalósuló szocialista integráció bizonyítja, ilyen rendszer kialakítható nemzetek feletti jelleg nélkül. Ebből a szempontból a jövőben alighanem megerősödik az EGK-ban a pragmatista megközelítés. „Európa nagyszabású terve csöndesen meghalt és hosszú ideig így is maradhat. Helyette reális lehetőség van a tevékeny Európa nagyon is kívánatos klubszerűsége életre keltésének.”5 Az integráció jelenlegi konstrukciója ugyan válságba került, de helyette minden területen más alternatívák adódnak. Az intervenciós vásárlásokra épülő agrárszubvencionálással szemben a korábbi brit típusú garantált árak rendszere (deficiency payments) reális lehetőség, s a közös agrárpolitika ilyen irányú reformjára több javaslat született. A rögzített árfolyamos monetáris unió a közös valuta megteremtésének is csak egyik megközelítése. Távlatilag nem zárnánk ugyan ki teljesen a valutaárfolyamok egymással szembeni rögzítésének lehetőségét az EGK-valuták közös lebegtetésének keretében. Valószínű azonban, hogy az EGK a jövőben a közös valuta kialakításának más útjait keresi majd. Ilyen lehet például az ún. elszámolási egység szerepének erősítése és nemzetközi pénz funkcióinak fokozatos kifejlesztése. A közös piaci valuták árfolyamának jelentős változtatásai és a lebegtetések ellenére a tagállamok az elszámolási egység értékállandóságának a megőrzésére törekedtek, annak aranytartalmát, amely 1971 decembere előtt 1 dollárnak felelt meg (1 uncia arany = 35 elszámolási egység), változatlanul hagyták. Bizonyos mértékig továbblépésnek tekinthető, hogy az Európai Fejlesztési Alap és az Európai Beruházási Bank vonatkozásában 1975 májusában megszüntették az elszámolási egység kapcsolatát az arannyal, s értékét a közös piaci valuták átlagolt árfolyamának alapján határozták meg Ezzel megerősödött az elszámolási egység kapcsolat a nemzeti valutákkal, ami a közös valuta megteremtése szempontjából fontos lehet. A közös valuta kialakításának az útján jelentős lépés lehet a nemzeti tartalékok tervezett egyesítése is. Az EGK a korábbi integrációs konstrukciójából már a brit tagság feltételeinek újra46
