Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Palánkal Tibor: A gazdasági és monetáris integráció helyzete és távlatai az EGK-ban
válik, hogy a Közösség csak a nyugalmi időszakokban és viszonylagos jólét mellett funkcionál zökkenőmentesen. Korántsem bizonyul olyan mechanizmusnak, amely helytáll a jelenlegihez hasonló válságos időkben.”3 5. Megvalósítható-e a monetáris és gazdasági unió? A monetáris és gazdasági unió eddigiekben tárgyalt terve tehát elvesztette realitását. Véleményünk szerint azonban ez korántsem jelenti azt, hogy az EGK végleg lemondani kényszerült a gazdasági unió tervéről. A nehézségek ellenére szó sincs az integrációs rendszer teljes felbomlásáról, a vámuniót és az agrárpolitikát lényegében fenntartották. A rendkívül erőteljes külső és belső megrázkódtatások ellenére a különböző alapok és támogatási mechanizmusok tovább funkcionáltak, sőt 1975 elejére a tagországoknak sikerült megállapodniuk a regionális alap létrehozásában. A monetáris kooperáció erősítésének a törekvését jelezte 1975 júliusában Franciaország visszatérése a valuták közös lebegtetési csatornájába. 1975 februárjában sikeresen zárultak le az EGK és 46 fejlődő ország tárgyalásai, amelyek az ún. loméi konvenció keretében a korábbi társulási egyezmények továbbfejlesztéséhez és kiterjesztéséhez vezettek. Az integrációs folyamat zavarása mellett a válságjelenségek bizonyos mértékig fokozták a tagállamok közötti kohéziót. Ez különösen hosszabb távon érvényes. A tagállamok, ha nem is bizonyultak képesnek közös cselekvésre, rádöbbentek arra, hogy sok esetben közös fellépéssel, politikai és gazdaságpolitikai koordinációval tulajdonképpen mérsékelhették volna a válság terheit és hatásait. A közös fellépés jelei a legutóbbi időben már megmutatkoztak a Nemzetközi Valuta Alapban, a GATT-ban, az energiatárgyalásokon és sok más fórumon. Ügy látszik, sok olyan világgazdasági probléma került az előtérbe az utóbbi években, amely nemzetközi megoldást igényel, s amellyel kapcsolatban széles körű nemzetközi tárgyalások és megállapodások válnak szükségessé. Várhatóan szaporodik azoknak a kérdéseknek a száma (infláció, energiakérdés, nemzetközi pénzügyek, infrastruktúra és környezetvédelem), amelyekkel kapcsolatban „közösségi” vagy éppen „globális” állammonopolista politika kialakítására kerül sor, s különösen az utóbbiakat illetően fokozódhat az EGK-országok együttes fellépésre és tárgyalási pozícióik kollektív erősítésére való törekvése. Ezek a megfontolások egyébként Nagy- Britanniának a Közös Piacban való bennmaradásával kapcsolatban is felvetődtek. „A legerősebb érv a közösségi tagság mellett talán az, hogy tendencia van arra, hogy a globális gazdasági tárgyalások korlátozott alapon inkább a kialakuló blokkok vezetői, mint az egyes nemzeti kormányok között folynak. Nagy-Britannia, mint a nyugat-európai gazdasági blokk tagja, amely blokk minden hiányossága ellenére az egyik leghatékonyabb tárgyalási csoportnak bizonyult az OECD-ben, a Nemzetközi Valuta Alapban, a GATT- ban és a UNCTAD-ban, ami gazdasági kapcsolatai irányítását illeti, nagyobb befolyást remélhet a világgazdaság irányítására, mint egy magában álló vagy az Egyesült Államok jóakaratától függő Nagy-Britannia.”4 A nemzeti monopoltőkés politikai ellentétek ellenére a gazdasági unió szempont45
