Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Palánkal Tibor: A gazdasági és monetáris integráció helyzete és távlatai az EGK-ban
tartásában is szerepet játszottak. A gazdasági uniót és a szorosabb politikai integrációt általában a többi kis ország is támogatta, hiszen annak keretében bizonyos mértékig túlzottan egyoldalú gazdasági és politikai függésének a lazítását (Írország Nagy-Britanniá- tól, Dánia az NSZK-tól) is remélte. A monetáris és gazdasági unió tervét eredetileg a csatlakozó Nagy-Britannia is elfogadta. Ilyen tekintetben a brit belépés is politikai kompromisszumra épült, amelynek alapjait az 1971. májusi Pompidou—Heath találkozón rakták le. A brit konzervatív kormány változtatások követelése nélkül fogadta el a közös agrárpolitika rendszerét, amely- lyel kapcsolatban világos volt, hogy — különösen az ún. automatikus finanszírozásra való áttérés esetén, 1978-tól — annak Nagy-Britannia fő teherviselőjévé válhat. A Közös Piac ennek fejében homályos ígéretet tett a közös regionális politika keretében megvalósítandó kompenzációra; Nagy-Britannia az agrárszámláért az elmaradott brit ipari körzetek igénye alapján a monetáris unió keretében tervezett regionális alapból várt visszatérítést. Nagy-Britannia viszonylag könnyen tudomásul vette a már egyébként is szétesett sterlingövezet felszámolásának követelését, annál is inkább, mivel a londoni City az EGK-n belül a fő pénzügyi központ szerepére aspirált. Nagy-Britannia és az EGK érdekeinek az összehangolása a monetáris és gazdasági uniót megalapozó kompromisz- szumrendszer igen fontos része volt. 3. Válságok buktatóiban A monetáris és gazdasági unió kialakításának folyamatát azonban szinte az első pillanattól kezdve komoly akadályok nehezítették. A várt „lavina” 1971 után nemcsak hogy nem terebélyesedett ki, hanem lényegében egyre inkább elakadt, és aligha valószínű, hogy az unió eredeti formájában és különösen az eredeti, 1980-as határidővel megvalósítható. Az akadályok közül a szóban forgó időszakban olyan tényezők emelhetők ki, mint a nemzetközi pénzügyi rendszer súlyos és ismétlődő válságai, az 1971 után világszerte egyre gyorsuló infláció, az olajválság és a tagországok ezzel kapcsolatos súlyos fizetésimérleg-problémái. A monetáris unióra vonatkozó első konkrét határozatokat a Miniszterek Tanácsa 1971 februárjában fogadta el. A tanács úgy döntött, hogy a monetáris uniót is több szakaszban kell létrehozni. Ezen belül az első szakasz 1971. január 1. és 1973. december 31. közé esett. Megállapodtak abban, hogy konkrét intézkedéseket és célkitűzéseket egyelőre csak az első szakaszra vonatkozólag dolgoznak ki, a továbbhaladás üteméről és formáiról később döntenek. A további szakaszokra vonatkozólag csak az általános célkitűzéseket körvonalazták. A rögzített árfolyamok kialakítása érdekében a Miniszterek Tanácsa úgy döntött, hogy a közös piaci valuták egymással szembeni szabad lebegési sávját 1971 júliusától a ^0,75-ről ^0,6%-ra szűkítik. Ennek érdekében a tagállamok központi bankjait egyelőre kísérleti alapon felhatalmazták arra, hogy valutáik védelmében összehangoltan avatkozzanak be a valutapiacokon. A tagállamok közötti ellentétek miatt a Közösség 38
