Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Palánkal Tibor: A gazdasági és monetáris integráció helyzete és távlatai az EGK-ban
A nyugat-európai integráció hívei szerint a monetáris és a gazdasági unió tehát szükségszerűen együtt jár egymással. Olyan eszkalációs folyamat bontakozhat ki szerintük, amely bizonyos ponton túl jelentős mértékben a maga tehetetlensége folytán haladhat tovább. A „hólabda” tulajdonképpen a vámunió és a közös agrárpolitika megteremtésével indult el. Ezek következetes és zökkenőmentes kialakítása és funkcionálása az árfolyamok rögzítését és végső soron önálló, közös valuta létrehozását teszi szükségessé. Az árfolyamok rögzítése azonban stabil fizetési mérleget és kiegyensúlyozott fejlődést igényel az övezet valamennyi országában. Ez azonban nem lehetséges a pénzügyi és végső soron a gazdaságpolitikák teljes körű összehangolása nélkül. A közös valuta pedig már nem funkcionálhat közösségi szintű, a nemzetközi állammonopolista garanciák és intézményi háttér nélkül. A folyamat tehát szükségszerűen egyre inkább szélesül a pénzügyi és a teljes gazdasági unió lavinájává. 2. A monetáris és gazdasági unió politikai motívumai és ellentmondásai A monetáris és gazdasági unió korántsem tekinthető tisztán gazdasági vállalkozásnak széles körű politikai vonatkozásai vannak. Az állammonopolista integráció először is nehezen valósítható meg a koordinációt és a közös politikát szolgáló intézmények és mechanizmusok nélkül. Ez viszont már elsősorban politikai kérdés. A vámunió rakétája még nagyrészt önállóan mozoghatott, még ha pályája nem is a várakozásoknak megfelelően alakult. A gazdasági és a politikai unió fokozatainak mozgása viszont már jelentős mértékben egymástól meghatározott. A monetáris és gazdasági unió megvalósításához az EGK-ban széles körű kollektív monopoltőkés érdekek fűződtek. Nyugat-Európa befolyásos nagytőkés körei az integrációt mindig is az európai kapitalizmus stabilizáló tényezőjének fogták fel, s végső céljának a politikai uniót tekintették. Világos volt, hogy a politikai integráció aligha lehetséges gazdasági alapok nélkül, a gazdasági unió viszont bizonyos mértékig önmozgásával is erősíti a politikai egyesülés folyamatát. A gazdasági uniót tehát nem kis mértékben azért is sürgették, mert azzal a meglevő intézmények hatáskörének kiterjesztése és új intézmények létrehozása járhat együtt, miközben a Közösség nemzetek feletti jellege is fokozódhat. ,,A felelősségnek ez az átvitele alapvető politikai jelentőségű folyamat, amely a politikai együttműködés előrehaladó fejlődését foglalja magában. A gazdasági és monetáris unió ily módon mint a politikai unió fejlődésének a kovásza jelenik meg, amely nélkül az hosszabb távon nem maradhat fenn.”1 A monetáris uniót és a közös valutát széles körben a politikai integráció szimbólumának is tekintik. A közös valuta lehet többek szerint is az első lényeges elem, amelyben a Közösség mint különálló egység és hatalmi központ gazdaságilag és politikailag kifejeződhet. A közös valuta mint nemzetközi pénz az EGK világgazdasági és nemzetközi politikai pozícióit is erősíthetné s meggyengíthetné a dollár domináns szerepét. Az övezeten belüli egyetlen pénz tehát minden tekintetben a teljes integráltság kifejezője lehet.
