Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Köves Vince: Az atomsorompó-szerződés első felülvizsgálati konferenciája
hangban — a szerződés végrehajtásának ellenőrzését tartották a konferencia feladatának és arra törekedtek, hogy a végrehajtás javításával még hatékonyabbá tegyék a non-proli- ferációs rezsimet, még több államot késztessenek a szerződéshez történő csatlakozásra, és ezáltal előrehaladást érjenek el a szerződés egyetemessége felé. Az el nem kötelezett országok egy csoportja viszont a felülvizsgálati konferenciát, a szerződés végrehajtásának szinte teljesen negatív megítéléséből kiindulva, a szerződés módosítására kívánta felhasználni. Ezt célozták az előzőkben ismertetett kiegészítő jegyzőkönyvtervezetek. Mindennek szükségszerűen tükröződnie kellett abban is, hogy milyen dokumentumot vagy dokumentumokat kell a konferenciának elfogadnia. A letéteményes államok és a hozzájuk kapcsolódó országok a konferencia végén egy ünnepélyes deklarációt kívántak elfogadtatni, amely a szerződés rendelkezéseinek végrehajtásával foglalkozik és megjelöli a szerződés hatékonyságának növelését szolgáló feladatokat. A másik csoport ezt elvileg nem ellenezte, de ragaszkodott hozzá, hogy az általa beterjesztett jegyzőkönyvtervezeteket és határozati javaslatokat is elfogadják, mégpedig a deklarációval azonos értékű dokumentumokként. Ez az előző csoport számára — már ismertetett okokból — teljességgel elfogadhatatlan volt. A konferencia ügyrendje szerint véleménykülönbségek esetén és amennyiben az áthidalásukra tett kísérletek eredménytelenül végződnek, szavazással kell dönteni. A szavazás eredményességéhez a részt vevő részes államok kétharmados többsége szükséges. Ezen a konferencián viszont egyik csoport sem rendelkezett ezzel a többséggel. Következésképpen az előterjesztett dokumentumokat csak konszenzussal lehetett elfogadni, annak hiánya pedig a konferencia teljes kudarcát jelentette volna. Miután a csoportok közötti tárgyalások nem vezettek eredményre, és kialakult az a veszély, hogy a konferencia zsákutcába jut, a konferencia elnöke, Inga Thorsson asszony, svéd államtitkár vette át a kezdeményezést. A nemzetközi konferenciák gyakorlatában talán egyedülálló módon saját deklaráció-tervezetet javasolt elfogadásra azzal, hogy a konferencián beterjesztett valamennyi egyéb dokumentumot is megkapják a szerződés részesei és aláírói. Az elnök által beterjesztett deklaráció tervezetét a konferencia konszenzussal elfogadta. Az elfogadott deklaráció a szerződés felépítését követve értékeli a szerződés egyes cikkeinek végrehajtását és tűz ki új feladatokat. A szerződés bevezetőjéhez és a szerződés 1 —5. cikkéhez kapcsolódva lényegében a konferencia bizottságaiban kialakult helyzetet tükrözi. E cikkek kapcsán a bizottsági vita lényegében azonos értékelésre jutott. Az ellentétek a szerződés 6. és 7. cikke végrehajtásának értékelésében mutatkoztak meg. A deklaráció a 6. és 7. cikkhez kapcsolódva, ha tompítva is, de jelentős mértékben az el nem kötelezett államok csoportjának álláspontját tükrözi. Ezért a deklarációban olyan megfogalmazások is szerepelnek, amelyek nem értékelik kellően a szerződés jelentőségét, és nem tartják kielégítőnek a szerződés végrehajtásában elért eredményeket. Mindezért a letéteményesekre, s ezen belül a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra hárítják a felelősséget. Ugyanakkor nem szerepel kellő hangsúllyal a dokumentumban az a veszély, amelyet a szerződésen kívül álló, nukleáris fegyverrel rendelkező államok és azok az országok jelenthetnek a non-proliferációs rezsimre, amelyek rendelkeznek a nukleáris 3i
