Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Köves Vince: Az atomsorompó-szerződés első felülvizsgálati konferenciája
fegyverek előállításához szükséges tudományos, technikai stb. feltételekkel. A deklaráció nem értékeli kellően azoknak a két- és többoldalú nemzetközi megállapodásoknak a jelentőségét, amelyek az utóbbi években jöttek létre, és hozzájárulnak a nukleáris háború veszélyének csökkentéséhez és a nukleáris fegyverkezési verseny megfékezéséhez. Néhány megfogalmazás, ha tompított módon is, olyan kötelezettségeket ró a szerződés letéteményeseire, illetve a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra, amelyek tényleges végrehajtását a dolog természetéből következően nem lehet három, illetve két államra korlátozni. A deklaráció felkéri az ENSZ Közgyűlésének XXXI. és XXXIII. ülésszakát, hogy vizsgálja meg a konferencia döntéseinek végrehajtását, illetve a következő felülvizsgálati konferencia előkészítésének ügyét. Ebben az a törekvés tükröződik, amely a szerződést az ENSZ hatáskörébe, az ENSZ felügyelete alá kívánja vonni annak ellenére, hogy a szerződés nem az ENSZ, hanem a részesek produktuma. Az elfogadott deklaráció olyan kompromisszum, amely egyik felet sem elégíti ki teljesen. Ennek következtében több küldöttség fenntartásokkal élt. Legmesszebb a jugoszláv delegáció ment el, amely kijelentette, hogy kormánya — a konferencia ilyen eredménye miatt — felülvizsgálja a szerződéshez való viszonyát. Mindhárom letéteményes szükségesnek tartotta fenntartásainak jegyzőkönyvbe vételét. A szovjet delegáció fenntartásaihoz Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország küldöttségei is csatlakoztak. A felülvizsgálati konferencia legfontosabb eredménye az, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor mind politikailag, mind materiálisán növekedett a nukleáris proliferáció veszélye, sikerült megőriznie az atomsorompó-szerződést és biztosítani annak megfelelő működését. A konferencia megerősítette a szerződő feleknek azt a szándékát, hogy továbbra is betartják a szerződés alapvető rendelkezéseit. Jelentős mértékben hozzájárult a szerződés erősítéséhez az is, hogy a konferenciát megelőző napokban vált az EURATOM tagállamai közül a szerződés részesévé Belgium, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország. Ezeknek az államoknak a szerződéshez való csatlakozása újabb bizonysága a szerződés hatékonyságának, vonzóerejének. Várható, hogy az említett nyugat-európai államoknak ez a lépése pozitívan befolyásolja a japán ratifikációs eljárás befejezését és kedvező hatással lesz a szerződésen kívül álló államok magatartására is. A konferencia eredményeként értékelhető az is, hogy a Deklaráció a biztosítéki rendszer hatékonyságának fokozása, valamint a nukleáris energia békés célú felhasználására irányuló nemzetközi együttműködés erősítése, kiszélesítése mellett foglalt állást. Ám a konferencia azt is megmutatta, hogy a szerződés jelenlegi rendszerének fenntartásában érdekelt államoknak nagy erőfeszítést kell tenniük a szerződés fennmaradása, hatékonyságának fokozása és a szerződéshez csatlakozott államok sorának bővülése végett. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az el nem kötelezett államok továbbra is fenn tartják követeléseiket, és folytatni fogják akcióikat a különböző nemzetközi fórumokon. Következésképpen a konferencia vitája tovább fog gyűrűzni az ENSZ Közgyűlésében, a genfi Leszerelési Bizottságban és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben is. 32
