Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Köves Vince: Az atomsorompó-szerződés első felülvizsgálati konferenciája
szerének megfelelően kizárólag avégből, hogy ellenőrizzék a kérdéses állam által a jelen szerződésnek megfelelően vállalt kötelezettségek teljesítését annak megakadályozására, hogy a nukleáris energia békés célú felhasználását átirányítsák a nukleáris fegyverek vagy más nukleáris robbanó szerkezetek előállítására”. Ugyanez a cikk arra is kötelezi a szerződés összes részesét, hogy nukleáris fegyverrel nem rendelkező országnak csak az előzőkben vázolt biztosítéki rendszer keretében adnak át hasadó anyagokat vagy nukleáris berendezéseket. A szerződés 3. cikkének fontosságát növeli, hogy az előzőkben említett tényezők következtében az atomerőművek nagymértékű elszaporodásával kell számolni, következésképpen a jelenleginél sokkal szélesebb tevékenység esik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség biztosítéki rendszerének hatálya alá. Az Ügynökség biztosítéki rendszerét, ellenőrző tevékenységét pozitívan értékelte a konferencia. A biztosítéki rendszer erősítésével kapcsolatban két kérdés kapott különleges figyelmet. Az egyik lényege, hogy a biztosítéki rendszer egyetemessé tétele végett a szerződés minden részese kösse meg a szerződésben vállalt biztosítéki megállapodást a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel. Jelenleg a szerződés 93 nukleáris fegyverrel nem rendelkező részese közül eddig csupán mintegy 40 állam kötött ilyen megállapodást. Ennek kapcsán több állam, mindenekelőtt a fejlődő országok képviselői azt követelték, hogy a szerződés nukleáris fegyverrel rendelkező részesei is helyezzék biztosítéki ellenőrzés alá békés célú nukleáris létesítményeiket és tevékenységüket, holott erre a szerződés nem kötelezi őket. Azzal érveltek, hogy ezáltal megszűnne a szerződés egyik diszkriminatív vonása. A másik kérdés a nukleáris anyagok fizikai védelmének fokozása volt. A védelem fokozásában minden küldöttség egyetértett, de megoszlottak a vélemények a végrehajtás módja tekintetében. Néhány állam nemzetközi szerződés megkötését javasolta, mások a nemzeti ellenőrzési rendszer megerősítését tartották célravezetőnek. A konferencián elfogadott deklaráció végül is arra szorítkozik, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek folytatnia kell az ezzel a kérdéssel kapcsolatos ajánlások kidolgozására irányuló munkát. A nukleáris anyagok fokozott fizikai védelmének ki kell terjednie a felhasználásra, a raktározásra és a szállításra egyaránt. A szerződés 4. és 5. cikke a nukleáris energia békés célú kutatásával, termelésével és felhasználásával, valamint az e téren megvalósítandó nemzetközi együttműködéssel foglalkozik. A szerződés e része külön figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy „a nukleáris robbantások bármilyen békés célú alkalmazásából származó esetleges előnyeit — a szerződéssel összhangban megfelelő nemzetközi ellenőrzés és megfelelő nemzetközi eljárások útján — a szerződésben részes, nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok számára minden megkülönböztetés nélkül hozzáférhetővé tegye . ..” A nukleáris energia békés célú kutatásának, termelésének és felhasználásának ügye nagy vitát kavart. A résztvevők többsége elidegeníthetetlen jogként emelte ki s a két- és többoldalú nemzetközi együttműködés fokozásának szükségességét hangoztatta. A fejlődő országok a nukleáris energia békés felhasználásában kapott eddigi segítséget elégtelennek minősítették. Azt követelték, hogy a nukleáris fegyverek fejlesztése 21
