Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Köves Vince: Az atomsorompó-szerződés első felülvizsgálati konferenciája
során keletkezett technológiai melléktermékekből is részesülhessenek, hogy a nukleáris leszerelésből származó hasadó anyagok egy részét megkaphassák, hogy alacsony áron, kedvezményesen juthassanak hozzá nukleáris anyagokhoz, technológiához és berendezésekhez. Néhány fejlődő ország azt javasolta, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében 5 milliárd dolláros különleges alapot kell felállítani a szerződés nukleáris fegyverrel nem rendelkező részesei, mindenekelőtt a fejlődő országok békés célú nukleáris tevékenységének megindítása, illetve fejlesztése érdekében. A javaslat szerint az alap 60%-át a három letéteményes állam (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió), 40%-át pedig a többi gazdaságilag fejlett ország adná. Az elfogadott deklarációba végül is általános megfogalmazás került összegek megjelölése nélkül. Nagy visszhangot keltett és kedvező fogadtatásra talált az a javaslat, amely a nukleáris energia békés célú felhasználásának fokozása érdekében regionális vagy nemzetközi nukleáris központok létrehozását irányozza elő. A nukleáris központok létesítése több szempontból is igen előnyös lenne. Elősegítené a nukleáris programok megindítását és fejlesztését, és egyben kedvezőbb feltételeket teremtene a nukleáris anyagok fizikai védelmének és a biztosítéki rendszer hatékonyságának fokozásához. E javaslat, amelynek a magyar küldöttség társszerzője volt, megfelelő helyet és súlyt kapott a konferencia által elfogadott deklarációban is. A békés célú nukleáris robbantások kérdése — amellyel a szerződés 5. cikke foglalkozik — viszonylag kisebb érdeklődést keltett a konferencián. A hatvanas évek második felében, az atomsorompó-szerződés megkötésekor még viszonylag derűlátóan ítélték meg a nukleáris robbantások békés célokra történő felhasználásának lehetőségét. A békés célú nukleáris robbantásokat különböző természetátalakító tervek megvalósításában, bányakincsek kiaknázásában, folyók irányának megváltoztatására, víztárolók és hasonló létesítmények megépítésére irányuló elképzelések valóra váltásában gazdaságos és gyors módszernek tekintették. Az Egyesült Államokban például foglalkoztak azzal a tervvel — amelyet közben elejtettek —, hogy nukleáris robbantások segítségével a Panama-csatornán hajtanak végre nagyszabású fejlesztési műveleteket. Különösen néhány nagyobb fejlődő ország táplált nagy reményeket a békés célú atomrobbantások iránt. Áz előrehaladás e téren azonban a vártnál lassúbb lett, mivel egyre inkább megmutatkoztak azok a veszélyek és kockázatok, amelyek a békés célú nukleáris robbantásokkal is együtt járnak. Az eddigiek során sem a szovjet, sem az amerikai kísérletek nem igazolták a korábbi várakozásokat. Kiderült ugyanis, hogy a békés célú nukleáris robbantások sok tudományos, technikai, gazdasági stb. kérdése még tisztázásra vár. Annak ellenére, hogy a szerződés nukleáris fegyverrel nem rendelkező részesei közül egyetlen állam sem fordult a letéteményesekhez békés célú nukleáris robbantás alkalmazásának kérésével, több állam szerint a szerződés nukleáris részesei nem hajtották végre a szerződés e cikkét. Ezek az államok azt követelték, hogy a szerződés letéteményesei kezdjenek azonnali tárgyalásokat a cikkben előirányzott nemzetközi szerződés megkötésére. A békés célú nukleáris robbantások ügyét tovább bonyolítja, hogy azt valójában a 22
