Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - D. Evans : A kereskedelem politikája. A szuperblokk fejlődése

például az i. e. V. századra a hárompólusú (Athén, Spárta, Perzsa birodalom), az i. e. I. század és i. sz. III. század közötti időszakra az egypólusú (római birodalom), a XIX. századra pedig az ötpólusú (Franciaország, Ausztria, Poroszország, Oroszország, Anglia) struktúra volt a jellemző.

Douglas Evans könyve a nyugati „polaritásirodalomban” újszerűnek tekinthető annyiban, hogy nem a politikai multipolaritás közhelyeit ismétli, hanem megkísérli rendszerbe foglalni és illusztrálni a gazdasági multipolaritás elméletét. Ez a következőkben summázható:

A modern ipari világ erősen interdepcndenssé vált és a jövőben szükségszerűen még inkább azzá válik. Korunkra az érzékeny természetű multipoláris gazdasági világrendszer a jellemző, amelyben néhány világhatalmi központ, nevezetesen az Egyesült Államok, a Szovjetunió, az Európai Gazdasági Közösség, Japán és Kína olyan összefüggő régiókat különítettek el maguknak, amelyek egyre inkább gazdasági „sza- tellitákként” (mcllékbolygókként) viselkednek. Ez az irányzat új jelenség kialakulásához vezetett, amelyet a szerző „szuperblokknak” keresztelt el. Ez olyan egység, amely magában foglalja a nagyhatalmat (nem szükségszerűen szuperhatalmat) és a vele szoros kapcsolatban álló gazdasági mellékbolygókat. A szuperblokk politikai hatalma a blokkot alkotó államok együttes bruttó termelésén és katonai potenciálján nyugszik.

A merkantilista gondolati rendszer a nemzeti állam kialakulásának időszakában született meg, és fő célja a protekcionista gazdaságpolitika alkalmazásával aktív külkereskedelmi mérleg elérése volt. A neomerkantilizmus erősödése egybeesik a szuperblokkok megjelenésével. A jelenlegi merkantilizmus egjdk leggyakoribb formája, hogy a szuperblokkok az importadók (vámok) és exportszubvenciók által támogatott importhelyettesítés segítségével fizetésimérlegtöbbletre törekednek. (Lásd például a hat közös piaci állam közös mezőgazdasági politikáját, amely 90 százalékos mezőgazdasági önellátást tesz lehetővé.) Ez hozzájárul ugyan a szuperblokk bruttó termelésének növeléséhez, de nyilvánvalóan sérti a többi szuperblokk érdekeit. A protekcionista gazdaságpolitikák mint a szuperblokkok növekedésének feltételei olyan

súlyos konfliktusokhoz vezethetnek, melyek az egymással közvetlenül szemben álló szuperblokkokon kívül a világgazdaság egész rendszerének kárt okozhatnak.

Habár lehetséges a szuperblokkok békés koegzisztenciája, sőt az, hogy támogassák egymás gazdasági fejlődését, jelenleg ezek a blokkok olyan protekcionista vonásokat mutatnak, amelyek konfliktust idéznek elő közöttük. A kibővült EGK esetében például a két fő protekcionista gazdaságpolitikai eszköz — a közös agrárpolitika és a közös külső vámok — alkotja a Közösségnek azt a kettős pillérét, amely nélkül az EGK nem volna szuperblokk. A szerző szerint elkerülhetetlen az a következtetés, hogy a világgazdaság mai struktúrája és tendenciái (a szuperblokkoknak az önellátásra és az inter- dependencia irányzatának visszafordítására való törekvés) a gazdasági hadviselés csíráit rejtik magukban.

A könyv szerint az öt szuperblokk előreláthatólag fokozódó mértékben fogja kizárólagos, következésképpen függőséggel együtt járó viszony alapján magához kötni a fejlődő országokat. A szuperblokk „terjeszkedési szférájának” részeként a harmadik világ országai belekeveredhetnek a szuperblokkok közötti különféle konfliktusokba, s leginkább ők szenvedhetnek e konfliktusok negatív következményeitől. Különösen a Közel-Keleten fenyegető a szuperblokkok konfliktusa, ahol az érdekösszeütközések súlyosbítják a térség helyzetét, írja a szerző.

A világ öt hatalmi régióból álló rendszer felé fejlődik, folytatódik az érvelés, így a globális érdekek háttérbe szorulnak a regionális érdekek mögött. Ennek az irányzatnak a feltartóztatására a szerző hat pontból álló programot terjeszt elő:

1. meg kell szüntetni vagy meg kell reformálni az EGK közös agrárpolitikáját; 2. a fejlődő országok számára biztosítani kell nyersanyagexportjuk növelésének lehetőségét garantált árak alapján; 3. nemzetközi magatartási szabályokat kell kidolgozni a multinacionális vállalatok számára. Tekintettel arra, hogy a nem vám jellegű kereskedelmi korlátok egyre jelentősebbekké válnak, mint a vámok, szükség van olyan szabályozók kialakítására vagy szervezet létrehozására, amely ellenőrizhetné a kereskedelmi korlátokat egy nyitott világgazdasági rendszer fenntartása érdekében; 4. rögzített, de módosítható valuta129