Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - D. Evans : A kereskedelem politikája. A szuperblokk fejlődése
chanizmus, másrészt a döntést meghatározó belső érdekek, elsősorban a nemzeti érdek és értékek szerepének tanulmányozása áll. A kölcsönhatáselmélet a szerző felfogásában a konfliktuselemzést, a békekutatást, a tárgyaláselméletet (és egységes matematikai módszerként a játékelméletet) foglalja magában. A könyv utolsó fejezete esettanulmányként Anglia és az EGK kapcsolatát tárgyalja. Frankéinak talán legnagyobb érdeme, hogy igyekszik illúziómentesen szemlélni a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó mai polgári elméleteket. Több helyütt elismeri, hogy igen heterogének, és mind ez ideig nem sikerült egységes, integrált elméletté összefogni őket. Megkísérli feltárni a különféle módszerekben rejlő hiányosságokat, a tévedések lehetőségeit. Gondosan válogat a módszerek között, és csak azokat tárgyalja, amelyeket szélesebb körben vagy viszonylag eredményesebben alkalmaztak. E kereteken belül a könyv tömör, jó áttekintést nyújt a jelenlegi polgári elméletekről, elsősorban a viselkedéselméleti iskoláról. Mindezzel azonban az illúziómentesség véget ér. Frankel tulajdonképpen leszűkíti a vizsgálatot, és a legfontosabb kérdésekre nem ad választ, például arra, miért nincs átfogó polgári elmélet, vagy melyek a módszerek legfőbb fogyatékosságai. Könyve nem emelkedik a jelenlegi polgári elméletek szintje fölé. Megkerüli annak kimondását is, hogy a nemzetközi kapcsolatok polgári elméletének céljai között ott szerepel a tőkés társadalom status quójának fenntartása is, és hogy ezek az elméletek világosan azon a polgári ideológiai alapon állnak, amely szorosan kapcsolódik a tőkésországok által folytatott külpolitikához. Ezért nem elemzi, sőt még csak be sem mutatja a polgári elméletek alapját képező fogalmakat, értékkategóriákat. Pedig éppen ezek kritikai tárgyalása mutatná meg, miért nincs átfogó polgári elmélet a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozóan, illetve hogy a meglevő elméleteknek mégis csak van bizonyos közös alapjuk, tudniillik a polgári ideológia és filozófia alapelveinek, a burzsoá érdekeknek politikai-elméleti kifejtése, transzformálása. Ez vezet ugyanis az egyik oldalon a hatalmi politika hangsúlyozásához, a politika és a társadalmi élet egyéb területei közötti kapcsolatok leegyszerűsítéséhez, a másik oldalon a viselkedéstípusok, a pszichológia vagy a szociológia túlhangsúlyozásához. Frankel könyvének említett hiányosságai világossá teszik, hogy a nemzetközi kapcsolatok polgári elméleteinek tévedései nemcsak az alkalmazott módszerek kiegyensúlyozatlanságának tudhatok be, hanem még inkább az ideológiai, elméleti és a velük összefüggő metodológiai alapok ingatagságának. R ajcsányi Péter Douglas EVANS: A kereskedelem politikája. A sz«perb/okk fejlődése. (The Politics of Trade. The Evolution of the Superbloc.) Ehe Macmillan Press Ltd., London—Basingstoke 1974. 128 l. E fogalmak: bipolaritás, multipolaritás, szuper- hatalmak a nyugati politológia talán legnépszerűbb, leggyakrabban használt kategóriái. Azóta, hogy C. Haskins amerikai politológus a hatvanas évek elején rámutatott arra (Scientific Revolution and World Politics, New York 1964)., hogy a viharos ütemű tudományostechnikai forradalom a világpolitikában új önálló erőközpontok kialakulásához vezetett — ami a világnak az Egyesült Államok és a Szovjetunió katonai, politikai és gazdasági szembenállása által jellemzett bipolaritást egyre erősödő multi- polaritássá változtatta —, a nyugati, de különösen az amerikai politológiai tanulmányokban igen divatossá vált a nemzetközi hatalompolitikai helyzetnek e kategóriák alapján történő elemzése. A „polaritás-elméletet” átvette (és továbbfejlesztette) Henry Kissinger is, aki a mai világ- hatalmi struktúrát politikailag többpólusúnak, katonailag kétpólusúnak tekinti (Agenda for the Nation, Washington 1968.). A jelenlegi nemzetközi hatalmi struktúrát a nyugati elemzések szinte egyöntetűen ötpólusúnak (Egyesült Államok, Szovjetunió, Közös Piac vagy Nyugat-Európa, Kína, Japán) ábrázolják. A bipolaritás, illetve a multipolaritás fogalmával jelölt jelenségek természetesen távolról sem egyidősek „korszerű” nevükkel. A világra mindig jellemző egy vagy néhány ország vagy birodalom (a nyugati politológiából kölcsönzött fogalommal: erőközpont) döntő súlya. így 128
