Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - J. Frankel: A nemzetközi kapcsolatok mai elmélete és az államok viselkedése
— A stabilitás és a változás milyen rendszerei alakulhatnak ki e fejlődés keretében? — Milyen valószínű formát ölthet a legközelebbi jövőben az európai biztonság, és ez milyen problémákat és lehetőségeket teremt az amerikai politika számára? — Milyen fegyverzetellenőrzési kilátások, eljárások és döntések szolgálhatják a leghatékonyabban az amerikai érdeket az európai és a stratégiai biztonság szempontjából, illetve ezek hogyan enyhíthetik a különböző célkitűzések megvalósítása során felhalmozódó feszültséget? A szerzők hangsúlyozzák, hogy céljuk nem a jövő megjóslása, hanem arra törekednek, hogy felvázolják az elkövetkező évtized lehetséges fejlődési tendenciáit és azok keretében választási lehetőségeket ismertessenek, melyek alapul szolgálhatnak az Egyesült Államok döntései számára, hogy fenntartsa Nyugat-Európa biztonságát, valamint a szovjet—amerikai stratégiai egyensúly stabilitását. Ugyanakkor ajánlásokat is tesznek olyan fegyverzetellenőrzési politikai variációkra, melyek alkalmasak lehetnek a katonai költségek és a politikai kockázatok csökkentésére. Világos, hogy a szerzők tulajdonképpen az eddig is jól ismert amerikai koncepcióból indulnak ki — bár „új” gondolatokat kívánnak felvetni —, miszerint az Egyesült Államok „védekező" hatalom, és törekvései a békére és a biztonságra irányulnak. A könyv mégsem csak tanulságos, rávilágít arra, hogyan vetődnek fel az európai biztonság és a fegyverzetcsökkentés egyes, számunkra rendkívül fontos kérdései az Egyesült Államok érdekei szempontjából, hanem azért is, mert azon ritka amerikai írások közé tartozik, melyek az európai biztonság valamiféle intézményesített rendszerének a kialakítását szükségesnek, sőt elkerülhetetlennek tartják. Az alapkoncepcióból fakadó ellentmondások lépten nyomon kiütköznek, a szerzők tulajdonképpen nem is tagadják őket, hanem úgy érvelnek, hogy az amerikai politikai törekvések „széles skálája” szükségszerűen magával hozza az egymást részben keresztező törekvéseket, amelyek hosszabb-rövidebb ideig súlyos dilemmák elé állítják az amerikai politika formálóit. Néhány ilyen dilemma, melyre a könyv nem tud meggyőző választ adni: Hogyan csökkentheti az Egyesült Államok nukleáris fegyverzetét paritásos alapon, és ugyanakkor hogyan garantálhatja Nyugat-Európa biztonságát „nukleáris fölény” nélkül? Elérhet-e az Egyesült Államok enyhülést a Szovjetunióval, hacsak nem törődik bele Európa kettészakadásába, másrészt, megteremtheti-e Nyugat-Európa a Kelet-Európával való enyhülést, anélkül hogy megszűnne a kontinens megosztottsága? Ha Amerika lebecsüli Nyugat- Európának azt a képességét, hogy saját erőből biztosítsa védelmét, az Egyesült Államok nagymértékben korlátozhatja a nukleáris fegyverzetkorlátozás lehetőségeit; ha viszont amerikai részről túlbecsülik Nyugat-Európa védelmi képességeit, ezzel veszélyeztethetik a békét egy olyan térségben, ahol az Egyesült Államok már két világháború résztvevője volt. A szerzők közül Schilling, Fox és Puchala a Columbia Egyetem, Kelleher pedig a Michigan Egyetem tanára. Hasonló kiadványok elkészítésében is közreműködtek már, pl. Az európai biztonság és az atlanti rendszer c. tanulmányuk, melynek tapasztalatait e könyv írásához is felhasználták. Petrovai István J. FRANKEL,: A nemzetközi kapcsolatok mai elmélete és az államok viselkedése (Contemporary International Theory and the Behaviour of States). Oxford University Press, Oxford 1973. 134 l. Az elmúlt két évtizedben a polgári társadalom- tudományban igen gyorsan növekedett a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó művek száma. J. Frankel, aki jelenleg az angliai Southampton Egyetem professzora, már több könyvet írt erről a témáról. Ez a könyve kísérlet a nemzetközi kapcsolatok polgári elméleteinek ismertetésére, a főbb nézetek és módszerek friss összefoglalására. Frankel abból indul ki, hogy a nemzetközi kapcsolatok elméletének művelését és felhasználását tekintve a polgári kutatók és a polgári politikusok közötti kapcsolat meglehetősen laza és ellentmondásos még az Egyesült Államokban is, ahol azt általában a legfejlettebbnek tekintik. Ez pedig a diplomaták és a döntéshozók számára
