Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Norberto Ceresole - Carlos P. Mastrorilli: Peronizmus: a nemzeti szocializmus elmélete és története
J o er * LU > >z o * Norberlo CERESOLE—Carlos P. MASTRORILLI: Peronizmus: a nemzeti szocializmus elmélete és története (Peronismo: teória e história del socialismo nációnál). Ediciones Corregidor, Buenos Aires 1973.4311. — Rodolfo TERRAGNO: Perén 400 napja (Los 400 días de Perón). Ediciones de la Flor, Buenos Aires 1974. 211 l. Volt, aki fasizmusnak minősítette; volt, aki a szocializmusnak. A peronizmus a születése óta eltelt három évtizedben szinte senkit sem hagyott közömbösen Latin-Amerikában, de főleg Argentínában. A politikai események és folyamatok figyelői az utóbbi két évben ismét gyakran találkoztak Perón és mozgalma nevével. Argentína vezető politikai ereje sokat hallat magáról, mivel az 1973-ban tartott választások eredményeként, tizennyolc évi szünet után, ismét Argentína kormányzója. Ceresole és Mastrorilli könyve lényegében a nemzeti felszabadulást, sőt szocializmust akaró peronista baloldal államelméletének és politikai programjának összefoglalása. A szerzők által különböző időpontokban, résztémákról írt tanulmányok itt szerves egységet alkotnak, és világosan kibontakozik belőlük az a rokonszenves elképzelés, amelynek megvalósulása esetén Argentína Latin-Amerika haladó rendszereinek sorába léphetne (vagy léphetett volna). A könyv első része —- amely ugyanúgy, mint a második és a harmadik, Ceresole munkája — az önmagát „argentin forradalomnak” nevező, 1966-tól 1973-ig tartó jobboldali katonai diktatúra elemzése és bírálata. A második rész a „Forradalmi modell Latin-Amerika számára” címet viseli. A szerző részletesen foglalkozik a földrész politikai helyzetével, Brazília és az Egyesült Államok viszonyával, az antiimperialis- ta politika különféle tényezőivel, a természeti erőforrások és a szuverenitás összefüggésével, az anti- imperializmus ideológiájával, a népi mozgalmakkal. A harmadik rész a peronizmus közvetlen céljának tekintett „népi és nemzeti állam” külpolitikáját vázolja föl részletesen. A Mastrorilli kidolgozta negyedik rész címe: „A szocializmus építésének alapjai Argentínában”. A függelékben három rövidebb tanulmány olvasható. Nincs módunk arra, hogy a politikailag és elméletileg helyes megállapításokban bővelkedő, néha pedig vitára ingerlő művet részletesen elemezzük. Csupán arra vállalkozunk, hogy ismertessük a baloldali peronista teoretikusok által használt legfontosabb fogalmakat és a velük kapcsolatos politikai felfogást. Mi a „nemzeti szocializmus”? A fogalom — vagy inkább az elnevezés — jogos gyanakvást kelt az európai olvasókban. A peronista baloldal azonban nem a náci fasizmus valamiféle latin-amerikai változatát akarja megvalósítani, hanem a nemzeti fölszabaduláson alapuló szocializmust. Ceresole így világítja meg a fogalmat: A bolsevik forradalom a forradalmi proletariátus kezébe adta a hatalmat, de a párt intézményesítésével — trockista sztereotípia — „bürokratizálta” a proletariátus képviseletét. Ezért a 114
