Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL

anyagválság súlyos gazdasági nehézségeket idé­zett elő a fejlett tőkésországokban, növelte im- portfúggésüket. Megtörte a kezdődő gazdasági fellendülést, a ciklus deformálódott, az infláció megfékezésére alkalmazott politika depressziót idézett elő. A válság ugyanakkor felszínre hozta a tőkés világgazdasági kapcsolatok átrendezésének szük­ségességét. Jelentősége túllép az energetikai problémák körén, valójában a kapitalista munka- megosztás szerkezeti válságának megnyilvánu­lási formája. A fejlett tőkésországok gazdasági fejlődésük érdekében a jövőben kénytelenek lesznek na­gyobb beruházásokkal hozzájárulni az energia- források kiaknázásához, s e beruházási javak nagy részét a nyersanyagtermelő országokban kell elhelyezniük. A tőkés világgazdaságban a nyersanyag-ágazatoknak a feldolgozó ipariakkal egyenlő státust kell kapniuk, s ez végső soron a fejlett tőkésországok és a fejlődő országok jövedelmének újraelosztásához vezetne. Az energia- és nyersanyagválság jól szemlél­teti a termelés társadalmi jellege és tőkések önös érdekei közötti antagonisztikus ellentmondást. A gazdálkodás magántulajdonosi jellege nem egyeztethető össze a mai energia- és kitermelő ipari komplexumnak a gazdaság minden szfé­rájára kiterjedő jellegével. A magánmonopo­lista formák csődje az energiagazdaságban az állami beavatkozás és részvétel közvetlen for­máinak erősödéséhez vezetett. Az egyensúly- zavarok leküzdésére tett állammonopolista kí­sérletek azonban nem oldják meg a problémá­kat, mivel azok a kapitalizmus alapvető ellent­mondásaiból fakadnak, csupán egyre veszélye­sebb helyzeteket idéznek elő. T. N. M. PROBLEMI DALNYEVO VOSZTOKA 1974. 4. sz. B. A. SZOBOLOV: Peking e's a ,,harmadik világ” — éleződnek a% ellentétek A maoista vezetők már a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején is arra törekedtek, hogy magukat a „harmadik világ” nemzeti felszaba­dító mozgalmai vezetőinek tüntessék fel. A pe­kingi vezetők a kínai forradalmat mint a gyar­mati országok népei számára követendő „klasz- szikus példát” propagálták. Peking azonban csak később, a hatvanas évek elején lépett fel azzal a nyílt igénnyel, hogy a „harmadik világ” vezetője legyen, miután az 1960-as moszkvai tanácskozás a leghatározottabban visszautasí­totta a maoistáknak azt a próbálkozását, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom „vezérei­nek” ismertessék el magukat. Propagandájuk ekkor fordult teljes erővel a fejlődő országok mint a világ „legforradalmibb ereje” felé. A hetvenes években Kína további lépéseket tett ebben az irányban. Az ENSZ Közgyűlésé­nek 1971. októberi ülésszakán a KNK magát fejlődő országnak deklarálta. A kínai képvise­lők szerint a „harmadik világ” országainak Kí­nával együtt, közös platformról kell harcolniuk a „két szuperhatalom”, köztük elsősorban a Szovjetunió ellen. Az antikommunisták világ­szerte üdvözölték ezt a nyílt szovjetellenes for­dulatot. Nem kellett többé attól tartaniuk, hogy a pekingi politika a „kommunista befolyást” erősíti majd a „harmadik világ” országaiban. A gyakorlat azt mutatja, hogy a maoisták bármikor hajlandók feláldozni akármelyik or­szág érdekeit, ha ez nekik előnyös. 1965 január­jában, egy hónappal azelőtt, hogy az USA meg­kezdte a VDK bombázását, Mao Ce-tung — Edgar Snow közvetítésével — biztosította az USA-t, hogy Kína nem avatkozik be a VDK elleni háborúba. Csou En-laj ugyanannak az évnek a nyarán kifejtette Nasszer elnöknek, hogy egyetért az amerikaiak délkelet-ázsiai je­lenlétével. Peking a közel-keleti konfliktus kérdésében ellenezte az 1967-ben megkötött tűzszünetet, és jelenleg semmilyen javaslatot nem fogad el, mely a békés rendezésre irányul. Kína a feszült­ség fenntartására törekszik a hindosztáni fél­szigeten is. Mind ez ideig nem rendezte viszo­nyát Indiával. Nyíltan ellenséges magatartást tanúsít Bangladessel szemben. Kína nem rendelkezik akkora gazdasági és katonai potenciállal, hogy akaratát ezzel kény­szerítse rá másokra. Nagyhatalmi politikája va­lóra váltásának egyetlen eszköze a feszültség fenntartása és szítása. G. R. 338

Next

/
Oldalképek
Tartalom