Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL
misszumának eredményeképpen jutott hatalomra a kapitalizmus térhódításának olyan időszakában, amikor az ország uralkodó köreinek céljai megvalósítása érdekében szükségük volt szilárd központi hatalommal és erős elnyomó apparátussal rendelkező államszervezetre. A társadalmi-gazdasági fejlődés objektív folyamatai azonban elősegítették a rendszer bukását. Az iparosodás, az urbanizáció a munkás- osztály mennyiségi és minőségi növekedéséhez, tudatosodásához vezetett. Az illegalitásban is erős, nagy tekintéllyel és tapasztalattal rendelkező kommunista párt jött létre, amely élére állt a fasizmus elleni küzdelemnek, az antifasiszta erők, a haladó értelmiség, munkásság, diákság, parasztság mozgalmának. A rendszer válságát azonban leginkább a gyarmati háború gyorsította meg. Az ország elszigetelődött, s a háború a rendszeren belüli erjedés katalizátorává is vált. Az elhúzódó, költséges, kilátástalan gyarmati háborút egy idő után a burzsoázia egy része, a legnagyobb portugál monopóliumok is elítélték, az ország jövőjét mindinkább a Nyugat-Európához való közeledésben, az EGK-hoz való csatlakozásban, a portugál gazdaság korszerű fejlesztésében látták. Ugyanakkor a hadsereg egy része radikalizáló- dott, a tisztikar véleménye egyre jobban megoszlott a háborút illetően. A haladó gondolkodású tisztek létrehozták a Fegyveres Erők Mozgalmát, amely 1974. április 25-én megdöntötte a Caetano-rendszert. Azóta politikai és gazdasági téren egyaránt bonyolult helyzet alakult ki. A nehézségek fő okai: a fasiszta rendszer súlyos öröksége, a gazdasági elmaradottság, az aránytalanságok, a külpolitikai elkötelezettség a NATO mellett s a demokratikus hagyományok viszonylagos gyengesége. A politikai erőviszonyok még nem konszolidálódtak. Az erős kommunista és szocialista párt mellett számos kisebb, különféle beállítottságú párt és szervezet létezik. A jobboldal pozíciói még igen erősek, törekvéseit a gazdasági nehézségek súlyosbítására, a gazdaság csődbe juttatására összpontosítja. Igyekszik megakadályozni a gyarmatok kérdésének demokratikus rendezését is. A kormány szeptemberi átalakítása óta a gyarmati kérdés rendezése terén jelentős előrelépés történt. T.N.M 1974.12. sz. L. LJUBIMOV: A nyersanyag-és energiaválság és hatása a gazdaságra A kapitalista világgazdaság egyik legjelentősebb eseménye 1973—I974ben az energiaválság volt. Okai a kapitalista termelési viszonyokban keresendők, hatása a tőkés világ gazdasági, politikai és társadalmi szféráira egyaránt kiterjedt. Az energiaválság szerves része a szélesebb körű nyersanyagválságnak. A kapitalista világ- gazdaság történelmileg kialakult munkamegosztásában a fejlődő országokra hárult a nyersanyagszállító szerepe. Ugyanakkor a harmadik világ országainak súlya egyre csökkent a nemzetközi tőkés árucsere-forgalomban a nyersanyagok árának csökkenése miatt. Ezzel szemben az ipari termékek ára emelkedett, s az árolló növekedésének következtében a fejlődő országok gazdasági helyzete súlyosbodott, fejlesztési forrásaik kimerüléssel fenyegettek. A fejlett tőkésországok gazdaságában ezzel szemben a relatív anyag- és energiaráfordítás csökkenő tendenciájú volt, ami nagyrészt a harmadik világból származó olcsó nyersanyagoknak és energia- hordozóknak volt köszönhető. E politikát a fejlett tőkésországok a gyarmati rendszer összeomlása után is folytathatták, mivel a legtöbb fejlődő országban a nyersanyagforrások továbbra is a monopóliumok kezében maradtak. Az energiahelyzet kiéleződésében meghatározó szerepet játszott a nemzetközi olajkartell, amely öt amerikai, egy angol és egy angol— holland társaságból áll, és kezében tartotta és ellenőrizte az olajforrások nagy része kiaknázását, a kőolaj feldolgozását és értékesítését. A hetvenes évekig a kartcllnek sikerült fenntartania a nyersolaj és az olajszármazékok ára közötti mesterséges szakadékot, de a fejlődő országok államosítási törekvései, az OPEC létrejötte és jogos, egyre erősödő követelései árengedményekre késztették. Addigra az olaj- társaságok energetikai társaságokká alakultak át, megszervezve a szén-, földgáz- és uránkitermelés feletti ellenőrzést is. Most fő törekvésük az olajárak emelése lett, melyet azzal értek el, hogy mesterségesen olajhiányt idéztek elő. A kőolajtermelő országok sikeres fellépésének nagy szerepe volt abban, hogy a nyersanyag- piacon árváltozások következtek be. A nyers137
