Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Roger Mayer: Fegyverkezés és leszerelés

Az atombomba minőségi ugrást jelent a fegyverek és a fegyverkezés történetében. Megdöbbentő az a fejlődés is, amely másfél-két évtized alatt ment végbe a nukleáris fegyverek hatóerejének növekedésében. Az 1944-es tíztonnás — 6 tonna robbanóanyagot tartalmazó — hagyományos bombák hatóerejét a hirosimai atombomba háromezerszeresen múlta felül, és az Eniwetokon felrobbantott bomba még ezt is hatszorosan. Azóta a leghatalmasabb erejű bombát a Szovjetunió készítette: ez a maga 57 megatonnájával ötszázszor nagyobb hatóerejű, mint az eniwetoki bomba volt. A bombák hatóereje nem egészen tizenöt esztendő alatt a tízmilliószorosára nőtt.

Roger Mayer hasonló, érdekes történelmi és technikai adatokban bővelkedő könyve nem any- nyira a történészekhez vagy más szakemberekhez, mint inkább a széles néptömegekhez szól, akik végső soron a történelmi változások meghatározói. A történelmi és technikai tényanyag csak a szerző figyelmének középpontjában álló politikai összefüggések feltárását szolgálja, azzal a kifejezett törekvéssel, hogy mozgósítsa az olvasót a minőségileg új fegyverekben potenciálisan benne rejlő katasztrófa és főleg azok ellen az erők ellen, amelyek e fegyvereket politikai zsarolásra, felelőtlenül akarják felhasználni. Az egész könyvet áthatja írójának az a meggyőződése, hogy napjainkban, amikor jelentős gyakorlati lépések történnek a leszerelés terén, a közvélemény szerepe nemcsak hogy nagyon fontos, hanem egyenesen meghatározó.

Roger Mayer könyve — a szerző megfogalmazása szerint — se nem disszertáció, se nem szokásos értelemben vett tanulmány, hanem logikus rendben fölsorakoztatott tények, értesülések és hozzájuk kapcsolódó érvek gyűjteménye. Arra kíván választ adni a marxista világnézet és módszer segítségével, lehetséges-e a leszerelés, független maradhat-e egy ország, amely elkötelezi magát a leszerelés mellett, s megvalósítja azt, használ-e a fegyverkezési verseny a tudomány fejlődésének; igaz-e, hogy a félelmetes fegyverek nyújtják ma a legbiztosabb garanciát arra, hogy másodrangú konfliktusok ne vezessenek újabb világháborúhoz; gazdasági válságot okozna-e a leszerelés; az emberi természethez tartozik és ezért végzetszerűen elkerülhetetlen-e a háború, van- e értelmük azoknak a megállapodásoknak, amelyek a nukleáris kísérletekre, a nukleáris fegyverekre, a nukleáris fegyverek elterjedésének meggátolására és a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozására vonatkoznak? Ilyen és hasonló kérdéseket vizsgál meg a szerző.

Nyugaton minden évben több tucat könyv jelenik meg a nukleáris háborúról. Jó néhánynak célja a leleplezés, a következmények számbavétele, a tájékoztatás. De jócskán akadnak olyanok is, melyek illúziókat terjesztenek, háborús, nagyhatalmi és politikai-taktikai terveket szolgálnak, amelyek az ilyen fegyverek birtoklásán, sőt bevetésén alapulnak, egyesek ugyanis lehetségesnek tartják a nukleáris fegyverek „ésszerű” és „korlátozott” alkalmazását.

Mayer rámutat, hogy különböző országok szakértői, főleg természettudósok és közgazdászok meggyőzően bebizonyították: a leszerelés jótékony hatással lenne az emberiségre, s nemcsak hosszú távon, hanem megvalósításának kezdetétől fogva. A munkanélküliség és gazdasági válság csak a leszerelés ellenzői által emlegetett kísértetek. A hadiipari kutatás és termelés átállítása békés célokra összehasonlíthatatlanul kevesebb problémával járna, mint az ellenkező irányú átállás a két világháború kezdetén és a két világháború után. A leszerelésnek nincsenek technikailag megoldhatatlan problémái, a valóságos akadályok politikai természetűek.

A problémakör másik nagy kérdése, melyet Nyugaton sokat vitatnak: biztonságot nyújtanak-e a nukleáris fegyverek? Ha a távoli jövőben elképzelhető is a biztonság egy fegyvertelen világban — érvelnek a leszerelés ellenzői — magának a leszerelésnek az időszaka, a leszerelés folyamata teli van veszélyekkel. A katonai egyensúly — mondják — könnyen felborulhat, s ezt bármelyik fél — amennyiben még hatékony fegyverei maradtak —- kihasználhatja, és megkísérelheti kamatoztatni a leszerelés valamely szakaszában nyert pillanatnyi előnyt. Az eddigi leszerelési tárgyalások és megállapodások azonban bebizonyították, hogy az emberiség már rendelkezik azokkal a technikai eszközökkel, amelyekkel megbízhatóan ellenőrizhető a megállapodások végrehajtásának folyamata. Azonkívül az első megegyezések magától értetődő módon csökkentik a kölcsönös bizalmatlanság légkörét, és lehetővé teszik, hogy a szemben álló felek között újszerű kapcsolatok jöjjenek létre. Az egyezmé