Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Nyilatkozat az éhség és a hiányos táplálkozás felszámolásáról (Élelmezési Világ konferencia, Róma, 1974. november 5-16.)

10. Minden fejlett országnak és más országnak, melynek módjában áll, technikai és pénzügyi téren együtt kell működnie a fejlődő országokkal a mezőgazdasági termelésre felhasznált földterület és a vízi erőforrások bővítését célzó erőfeszítésekben, s hogy gyorsan és méltányos árakon növeljék a rendelkezésükre bocsátott mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlen anyagokat, mint például a műtrágyaféleségeket és más vegyi anyagokat, minőségi vetőmagvakat, hitelt és technológiát. A fejlődő országok közti együttműködés szintén fontos ebben az összefüggésben.

11. Minden államnak lehetőségeihez képest törekednie kell arra, hogy — ahol szükséges — módosítsa mezőgazdasági politikáját és adjon elsőbbséget az élelmiszer-termelésnek, felismerve e tekintetben a világ élelmezési gondjai és a nemzetközi kereskedelem közti kölcsönös összefüggést. A fejlett országoknak a hazai élelmiszer-termelést támogató mezőgazdasági politikával kapcsolatos állásfoglalásaikban a legmesszebbmenőkig számításba kell venniük az élelmiszer-exportáló fejlődő országok érdekeit, hogy azok exportja mentesüljön a káros hatásoktól. Valamennyi országnak együtt kell működnie továbbá olyan hatékony intézkedések kidolgozásában, amelyeknek célja a világpiacok stabilizálása, a méltányos és ösztönző árak kialakítása, ahol lehetséges nemzetközi megegyezésekkel, a piacok hozzáférhetőségének javítása, a fejlődő országok fontos termékeire vonatkozó vám és nem vám jellegű korlátozások csökkentésével vagy felszámolásával, ezen országok exportbevételeinek számottevő növelése, exportcikkeik választékának bővítése és a Tokiói Nyilatkozatban foglalt alapelveknek, köztük a nem viszonosság és a különleges előnyök elvének a multilaterális kereskedelmi tárgyalások során a fejlődő országokra való alkalmazása.

12. Minthogy az egész nemzetközi közösség közös felelőssége az alapvető élelmiszerekből minden időben biztosítani a világ kielégítő ellátását megfelelő tartalékok képzésével, beleértve a válságok esetére képzett tartalékokat, valamennyi országnak együtt kell működnie a világ élelmezési biztonsága hatékony rendszerének megteremtésében azzal, hogy:

— részt vesz az Élelmiszer-termeléssel és Mezőgazdasággal Kapcsolatos Globális Információs és Vészjelző Hálózat tevékenységében és támogatja azt;

— elfogadja a javasolt és az Élelmezési Világkonferencia által szorgalmazott Nemzetközi Világ- élelmezési Biztonsági Vállalkozás céljait, programját és irányelveit;

— készleteket vagy pénzalapokat létesít, amennyiben lehetséges, sürgős nemzetközi élelmiszerszükségletek kielégítésére a javasolt Világélelmezési Biztonsági Vállalkozással kapcsolatos terveknek megfelelően, és nemzetközi irányelveket dolgoz ki az ilyen készletek összehangolt felhasználására;

— együttműködik a táplálkozási szükségleteket kielégítő és rendkívüli élelmiszersegélyek előteremtésében, és fejlesztési programokkal ösztönzi a mezőgazdasági foglalkoztatottság növelését.

Minden adományozó országnak el kell fogadnia és alkalmaznia kell az élelmiszer-segélyezéssel kapcsolatos előretervezés elvét, és meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy árucikkeket vagy pénzügyi támogatást adjon, mely biztosítja, hogy gabonaféleségekből és más élelmiszercikkekből kielégítő meny- nyiségek álljanak rendelkezésre. Az idő rövid. A gyors és folyamatos cselekvés életbevágóan fontos. A Konferencia ezért felhív minden népet, minden egyént, kormányt és nem kormányzati szervezetet, működjenek együtt az éhség évszázados átkának felszámolásában.

A Konferencia megerősíti,

hogy minden részt vevő állam eltökélt szándéka a legteljesebb mértékben felhasználni az ENSZ intézményeit e Nyilatkozat és a Konferencia más határozatainak végrehajtásához.

Forrás: ENSZ E/5587.

(Fordította: László Lajosné)

124