Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Herbert K. Tillema: Az Egyesült Államok katonai beavatkozásai a második világháború után
KÖNYVEKRŐL Herbert K. TIEEEMA: A% Egyesüli Államok katonai beavatkozásai a második világháború után. (Appeal to Force. American Military Intervention in the Era of Containment.) Thomas Y. Crowell Company, New York 1973. 260 1. A fegyveres erő alkalmazása mindig is a politika egyik legizgalmasabb kérdése volt. Vizsgálatának jelentőségét napjainkban kiemeli, hogy — az ENSZ Alapokmányának szavaival — „az agresszió és a békét megbontó más cselekmények” minden eddiginél nagyobb kockázatokkal járnak, s bár megvitatásuk minden korábbinál szélesebb és nyilvánosabb nemzetközi fórumokon történhet, a megelőzésükre vagy megakadályozásukra hivatott nemzetközi mechanizmus kialakítása —- történelmi perspektívából nézve — még csak a kezdeteinél tart. Különösen figyelemre méltó az Egyesült Államok második világháború utáni katonai beavatkozásainak vizsgálata, hiszen ez az az ország, mely 1945 után — békeidőben — példátlan ütemben növelte fegyveres erőinek ütőképességét, és globális katonai stratégiáját — az erővel való fenyegetést és adott esetekben haderőinek bevetését — külpolitikájának sarkkövévé tette. H. K. Tillema, a Dél-Carolina állambeli Missouri Egyetem tanára, arra vállalkozik, hogy megmagyarázza, miért, illetve miért nem hajtott végre az Egyesült Államok nyílt katonai intervenciót bizonyos helyeken és időpontokban 1945 és 1970 között. A szerző szerint sem az amerikai külpolitika támogatóinak, sem ellenzőinek az intervenciókkal kapcsolatos érvei nem adnak kielégítő magyarázatot arra, miért marad el bizonyos esetekben amerikai részről ,,a katonai erő nyílt és közvetlen alkalmazása egy másik államban”. A legjobb esetben is naivnak kell tartanunk a tanulmányírónak azt a törekvését, hogy „elfogulatlan”, „objektív” maradjon egy olyan elmélet kidolgozása során, melyben maga minden kérdésfeltevés politikai, társadalmi és morális értékítéletekkel telített. Az elfogulatlanság látszatát csak úgy tudja fenntartani, hogy megfosztja az amerikai katonai beavatkozásokat történelmi és társadalmi összefüggéseiktől. Nem vizsgálja sem a második világháború után kialakult nemzetközi helyzetet s az Egyesült Államok nemzetközi szerepét, sem azokat a komplex társadalmi-politikai célokat és érdekeket, amelyek mellett az amerikai vezetők mint meghatározott társadalmi erők képviselői elkötelezték magukat, és amelyek döntéseiket nyilvánvalóan meghatározzák. Tillema módszere a játékelméletre emlékeztet: szabályokat állít fel a beavatkozással kapcsolatos amerikai döntési mechanizmus működésére. Kiindulópontja egyszerűen a „válság- helyzet”, az amerikai vezetőknek az a felismerése — függetlenül attól, téves-e vagy sem —, hogy egy szituáció fenyegeti az Egyesült Államok nemzetbiztonságát (függetlenül attól, tulajdonképpen mit is jelent ez a sokat emlegetett fogalom). „Csaknem minden konfliktus felvet olyan igényeket az amerikai politikai vezetőkkel szem125
