Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
A táblázat adatai több mint negyven évet ölelnek fel. A változások egyértelműen kirajzolják a fejlődő országok súlyának csökkenését és az iparilag fejlett tőkésországok arányának jelentős emelkedését az Egyesült Államok közvetlen tőkebefektetéseiben. 1929-ben a fejlett országokban összpontosult az amerikai közvetlen befektetések 45,8%-a, 1971-ben pedig 68,7%-a. Különösen figyelmet érdemel Latin-Amerika és — 1950-hez képest — a Közel-Kelet súlyának csökkenése. Az Egyesült Államok súlya a világon eszközölt összes közvetlen tőke- befektetésekből a hatvanas évek második felében 60%-ot tett ki, s aránya ehhez hasonló az új külföldi tőkebefektetésekben is. A nemzetközi monopóliumok között az Egyesült Államok monopoltársaságai döntő pozíciókra tettek szert. Sajátos nemzetközi szupermonopóliumokká fejlődtek, amelyek magukat „multinacionális” társaságoknak nevezik. Valóban multinacionálisak annyiban, hogy sok országban tevékenykednek. A tőketulajdont és a társaság vezetését illetően azonban nagyon is amerikaiak. Mi a gazdasági haszna az Egyesült Államok külföldi tőkebefektetéseinek? Ezt a kérdést az Egyesült Államokban mind gyakrabban teszik fel, nem elsősorban annak megválaszolására, hogy Amerika valóban „érett hitelezővé” vált-e vagy sem, hanem sok más összefüggésben is. A tőkeexportőr társaságok természetesen nagy haszonhoz jutnak. A hetvenes évek elején a külföldi vállalataik termelése az érintett amerikai társaságok hazai üzleti forgalmának 25%-át tette ki, s a jövedelmek a külföldi tőkebefektetésekből (profit, kamat, különböző szabadalmi díjak stb.) meghaladták a 12 milliárd dollárt, ami 20%-a volt az Egyesült Államok gyáripari társaságai tiszta profitjának (az adók levonása után).10 Ez az ösz- szeg fontos és szükséges tétel az USA fizetési mérlegében. Nemcsak az új tőkekivitel finanszírozását teszi lehetővé, hanem az Egyesült Államok számára más nemzetközi műveletéhez is lényeges anyagi bázis. Segít-e a tőkeexportból származó haszon az Egyesült Államok fizetési mérlegén? Ellensúlyozza-e a beáramló profit a növekvő importot? A hanyatló export és az emelkedő külföldi beruházások igazolni látszanak az „érett hitelező” tézisét. A tényleges világhelyzet és Amerika komparatív helyzetének vizsgálata jobb magyarázatot ad arra, hogy miért nem nő gyorsabban az Egyesült Államok exportja. Az „érett hitelező” koncepció alapjában az első világháborút megelőző angol viszonyokat vetíti ki az Egyesült Államok mai helyzetére. Az összehasonlítás azonban nem helyes. A jelenlegi külkereskedelmi deficit, minthogy az export csökken és az import nő, az Egyesült Államok üzleti köreit és munkaerejét a protekcionizmus irányába nyomja. Hasonló helyzetekben Anglia tőkét és munkaerőt is exportált külföldre. A tömeges kivándorlás a szigetországból olyan „biztonsági szelepnek” bizonyult, amely megakadályozta a munkanélküliség drámai növekedését, s a kereskedelmi mérleg hiánya olyan időszakokban is emelkedett, amikor a munkaerő iránti belső kereslet meglehetősen alacsony szintű volt. Ilyen biztonsági szelep nincs 10 Survey of Current Business, 1972. augusztus, október, november. 75
