Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
ma Amerikában. Ezen túlmenően Anglia akkor állt hatalmának tetőpontján — 1870 és 1914 között —, amikor az arany standard fix rögzített árfolyamokkal párosult. Ma az Egyesült Államok a papírdollár és a lebegő árfolyamok viszonyai között exportál tőkét. A tőkeexport maga is szerepet játszik egyébként az Egyesült Államok nemzetközi versenyképességének, pozícióinak romlásában. Különösen az amerikai szakszervezetek támadják a nagyvállalatokat, hogy külföldi termelésükkel csökkentik az USA kiviteli lehetőségeit, s a külföldi vállalataikból származó import csökkenti az amerikai munkahelyek számát. A nagyvállalatok emberei természetesen a tőkeexport előnyeit hangsúlyozzák, egyebek között ösztönző hatását az USA kivitelére. A tőkekivitellel összefüggő export, az USA kereskedelmi minisztériumának egy adott évre, 1965-re vonatkozóan végzett számításai szerint, a nem mezőgazdasági eredetű amerikai export 25%-át tette ki. Nyilvánvaló, hogy ez más évekre nem vonatkozik, azonban reálisnak tűnő arányokat tükröz. Az is világos, hogy esetenként, a vámkorlátozások miatt, amerikai export az adott piacra teljesen lehetetlen volna. A tőkekivitel ilyen esetekben a piacra való behatolás sine qua non ja. Igaza van azonban az amerikai szakszervezeteknek abban, hogy az USA társaságainak külföldi vállalataiban folyó, évente mintegy 180—200 milliárd dollárt kitevő termelés, ami hatszorosa az Egyesült Államok feldolgozó ipari kivitelének, nem jelentéktelen számú munkalehetőséget exportál az USA-ból, s ha ezek a vállalatok az olcsóbb külföldi munkaerővel termelt áruik egy részét az Egyesült Államokba exportálják, tovább csökkentik a belső foglalkoztatottságot. Ezért is fokozódik a nyomás a szakszervezetek részéről annak megakadályozására, vagy legalábbis jelentős csökkentésére a törvényhozás útján, hogy az amerikai társaságok a bérköltségek felhasználásával külföldi vállalataikból lássák el félkész termékekkel vagy készárukkal az amerikai piacot. Ez a nyomás olyan intézkedésekhez vezethet a hetvenes években, amelyek számottevően korlátozhatják az ilyen jellegű tőkekiáramlást. Az amerikai társaságok külföldi befektetéseit érő támadások az USA- ban hangsúlyozzák azt a veszélyt is, hogy a létrehozott vállalatok keretében exportált technika, amelyik esetenként fejlettebb, mint a szülőválla- latnál működő technika, hozzájárul az USA versenytársainak erősítéséhez, s növeli az Egyesült Államok problémáit. Az USA viszonylagos verseny- képessége ennek nyomán csökken. Az amerikai nagyvállalatok képviselői, mint ezt a United States Council of the International Chamber of Commerce egyik dokumentuma közölte, ezzel szemben azt állítják, hogy a nagyvállalatok többsége nem a legújabb technikát exportálja ilyen esetekben, hanem általában már ennél valamivel régebbit. (Kivételek természetesen vannak.) Másrészt a technika exportja egy adott területen önmagában véve még nem járul hozzá egy versenytárs egész technikai szintjének emeléséhez. Harmadszor a kulcsterületeken a kutatás és fejlesztés hatalmas költségei miatt továbbra is csak az USA-ban működő szülővállalatok lesznek képesek arra, hogy gyorsan haladjanak előre. Ily módon az USA vezető pozíciói biztosítva vannak. Vé76
