Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 2. szám - A. Gromiko - A. Kokosin: A tudományos-technikai forradalom és a nemzetközi kapcsolatok mai rendszere

dományos-technikai haladás a kapitalizmusban ilyen következményekkel jár. Ugyanakkor erősödnek az ellenzéki, demokratikus mozgalmak, mivel a dolgozó tömegek mind tisztábban látják: a tudomány és a technika haladása által teremtett óriási lehetőségeket nem az ő javukra aknázzák ki. Mindez komoly hatással van az amerikai külpolitika belső potenciáljának alakulására, s az uralkodó köröktől megköveteli, hogy az erőforrások és az erőfeszítések bizonyos részét a belső problémák megoldására használják fel, ezáltal bizonyos mértékig korlátozódnak manőverezési lehetőségeik a nemzetközi küzdőtéren.

Másfelől az amerikai uralkodó körök — éppen az Egyesült Államok gazdasági és tudományos-technikai erejében bízva — arra számítottak, hogy a tudományos-technikai forradalom vívmányait politikájuk osztály céljainak — bel- és külpolitikai osztálycéljainak — szolgálatába állíthatják, s ez a számításuk nem teljesen alaptalan.

Véleményünk szerint az amerikai tudományos-technikai potenciál előnyeit a következő irányokban próbálják kihasználni:

a) a külpolitika általános potenciáljának, különösen e potenciál gazdasági oldalának növelésére, amely nagy arányokban és hosszú távon fő bázisként, az anyagi erők forrásaként szolgál az állam külpolitikai tevékenysége számára;

b) a haditechnika tökéletesítése révén katonai-hadászati, majd ennek megfelelően katonapolitikai területen is (erről már korábban szó volt);

c) a tudományos-technikai előnyök közvetlen felhasználásával a külgazdasági terjeszkedés céljára, más országok gazdaságilag függő helyzetbe hozására;

d) a tulajdonképpeni tudományos-technikai kapcsolatok oly módon való fejlesztésére, hogy az említett országok függő helyzetbe kerüljenek az Egyesült Államokkal szemben, és szilárdan „kapcsolódjanak” az amerikai tudományos-technikai potenciálhoz.

Meg kell említenünk még egy igen fontos tényezőt, amely befolyásolja az amerikai külpolitikai erőfeszítések megosztását, vagyis a külpolitikai elsőbbségek (prioritások) rendszerét a világ egyes körzeteivel kapcsolatban.

A tudományos-technikai haladás vívmányainak az ipari termelésben való tömeges alkalmazása, amely a legáltalánosabb formában új szintetikus anyagok létrehozásában és a termékek anyagigényességének viszonylagos csökkenésében fejeződött ki, arra vezetett, hogy sok nyersanyagfajta viszonylagos jelentősége csökkenni kezdett. A termelés egyes összetevőinek, mint például a szakképzett (egyúttal azonban viszonylag olcsó) munkaerőnek, a fejlett infrastruktúrának, a kommunikációnak a fontossága erősen megnőtt. Ebben a tekintetben a nyugat-európai országok az Egyesült Államok számára sokkal fontosabbak, mint a fejlődő országok; ez a helyzet — mint ismeretes — azt eredményezte, hogy Kanada mellett Nyugat-Európa lett az amerikai tőkebefektetések fő területe. A tőkekivitel irányának ilyen lényeges változása és az amerikai külkereskedelem ugyanilyen orientációja megteremti a gazdasági alapot ahhoz, hogy növekedjenek az amerikai állammonopolista tőke kapitalista érdekei a világ adott körzetében. S az utóbbi időben, különösképpen a vietnami háború befejezése után az amerikai külpolitika és diplomácia erőfeszítései mindinkább Európára irányulnak. Föltételezzük, hogy annak a ténynek, hogy Nixon elnök az 1973. évet „Európa évének” nyilvánította, az amerikai külpolitikai stratégiában sokkal hosszabb távú jelentősége van.

Az amerikai kormánynak azok az erőfeszítései, amelyeket az ország belső potenciáljának javítása érdekében a tudományos-technikai haladás ösztönzése révén fejt ki, a legutóbbi időkben minőségileg új jelleget öltöttek. Ezeket az erőfeszítéseket az események egész korábbi menete előkészítette. Az Egyesült Államok elnöke az ország történe106