Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 2. szám - A. Gromiko - A. Kokosin: A tudományos-technikai forradalom és a nemzetközi kapcsolatok mai rendszere

tében mégis 1972-ben először intézett üzenetet a Kongresszushoz az e téren tervezett állami politika kérdéseiről. Az elnök ebben az üzenetben két fő feladatot hangsúlyozott:

a) biztosítani kell a munkatermelékenység növelését az Egyesült Államok gazdasági helyzetének általános javítása, „az infláció, a háború és munkanélküliség nélküli felvirágzás” érdekében;

b) válaszolni kell a többi kapitalista ország „technológiai kihívására”.

Ennek az üzenetnek megfelelően és a konkrétabban megfogalmazott, jelenleg megvalósuló kormányprogramok szerint az Egyesült Államokban jelentősen növelték az ipar, az energetika, a közlekedés, az egészségügy, a környezetvédelem stb. területén folytatandó kutatásokra és fejlesztésekre szánt összegeket. Ráadásul ezt olyan helyzetben tették, amikor a legszigorúbb takarékossági intézkedésekkel próbálkoznak, csökkenteni próbálják az Egyesült Államok szövetségi költségvetésének óriási deficitjét. Nagy gondot fordítanak arra, hogy közvetlenebbül hasznosítsák a kozmikus kutatások vívmányait az amerikai gazdaságban, valamint arra, hogy felhasználják a katonai és kozmikus területeken'szerzett tudományos-technikai ismereteket a nem katonai szférákban. Növekszik a magánszektorban végzett kutatás és fejlesztés közvetett állami ösztönzése.

Az amerikai gazdasági potenciál erősítése a külpolitikai terjeszkedés sikeres megvalósításának biztosítéka. Emellett a tudományos-technikai forradalom vívmányai fokozott kihasználásának szerepe nem csupán közvetve — az Egyesült Államok általános gazdasági potenciáljának növelése révén — fejeződik ki, hanem a legutóbbi időkben abban is, hogy minid nagyobb külgazdasági jelentőséget kap maga az amerikai tudományos- technikai potenciál is. A gazdasági terjeszkedés területén az Egyesült Államok, amely a háború utáni első 15 — 20 esztendőben jelentősen megszilárdította pozícióit, az utóbbi évek folyamán mind nagyobb nehézségekbe ütjcözik, mind erősebb főként az Európai Gazdasági Közösségbe tömörült nyugat-európai országok és Japán versengő ellenhatása. Ezek az országok az Egyesült Államokhoz képest növekvő közös gazdasági potenciáljukra támaszkodva, nemzetközi gazdasági kapcsolataikat kihasználva és aktivizálva, jelentősen megszilárdították helyzetüket a világpiacokon, köztük magának az Egyesült Államoknak a piacain is. Ez a helyzet mindjobban aggasztja az Egyesült Államok uralkodó köreit, különösen azért, mert sok prognosztikai kutatás szerint a jelenlegi évtized második felét az jellemzi majd, hogy még jobban kiéleződik a gazdasági versengés, és ez a nemzetközi feszültség enyhülésének feltételei között a katonai-hadászati tényezők bizonyos lehetséges csökkenése mellett növeli a külgazdasági kapcsolatok jelentőségét az Egyesült Államok általános külpolitikai stratégiájában.

Az egyenlőtlen fejlődés törvényének hatása nem annyira abban jelentkezett nagy erővel, hogy az általános gazdasági potenciálban változások következtek be az EGK- országok és Japán javára, mint inkább abban, hogy az Egyesült Államokhoz képest megszilárdultak ezeknek az országoknak a pozíciói a nemzetközi kereskedelemben. Mi több, nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok már nem veheti föl sikerrel a versenyt ezekkel az országokkal a hagyományos árukkal való kereskedelemben és a gazdasági kapcsolatok hagyományos formáiban. S csupán a tudomány és a technika legújabb vívmányai alapján termelt „tudományigényes” árukkal való kereskedelemben, továbbá az új technológia exportálásában tartják meg az amerikai monopóliumok szilárd helyzetüket. Ugyanez figyelhető meg a gazdasági terjeszkedésnek az Egyesült Államok szempontjából még fontosabb irányzatában, a közvetlen külföldi tőkebefektetések területén.

107