Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - A. Gromiko - A. Kokosin: A tudományos-technikai forradalom és a nemzetközi kapcsolatok mai rendszere
nyíre illuzórikusak egyes amerikai katonai vezetők és politikusok reményei e versengés tekintetében is, és minél előbb sikerül ráébresztenünk őket erre, annál többet nyer a béke és a haladás ügye. Azt vizsgálva, hogy a tudományos-technikai vívmányok a háború utáni időszakban milyen hatást gyakoroltak a két világrendszer harcára katonai-hadászati és katonaipolitikai területen, több olyan következtetést vonhatunk le, amelyeknek elvi jelentőségük van a hetvenes években kialakult nemzetközi helyzet megítélése szempontjából. Először: a Szovjetunió — fegyveres erőire és mindenekelőtt a hadászati rendeltetésű, technikailag legfejlettebb rakétafegyvernemre támaszkodva — állhatatosan visszautasított minden olyan kísérletet, hogy a politikai kapcsolatokat közvetlenül a katonai erőre építsék; ezt összekötötte következetes és építő jellegű diplomáciai erőfeszítéseivel a nemzetközi feszültség enyhítése területén, és így elérte, hogy az újabb világháború elkerülésének reális lehetőségei ma nagyobbak, mint eddig bármikor. Ez erős hatással van az egyik nagyon fontos probléma megoldásának a perspektíváira, ez a probléma pedig nem más, mint a háború kiiktatása a nemzetközi kapcsolatok jelenségei közül. Másodszor: minthogy csökken az új háború kitörésének valószínűsége, minőségileg új lehetőségek adódnak a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére, amelynek feltételei nem csupán azt jelentik, hogy nincsenek háborúk és az államok lemondanak az erőszak alkalmazásáról, hanem azt is, hogy fejlesztik a kölcsönösen előnyös együttműködést, ami viszont elősegíti a nemzetközi feszültség további csökkenését. Harmadszor: a Szovjetunió úgy ért el eredményeket a haditechnika területén, hogy az Egyesült Államokéhoz képest viszonylag kisebb volt a gazdasági potenciálja, s ez nyilvánvalóvá tette az egész világ számára, hogy a szocialista rendszer fölényben van abban a tekintetben, hogy a tudományos-technikai forradalom fejlesztése területén kihasználja erőforrásait. Ez bizonyos fokig biztosítéka annak, hogy az új körülmények között, vagyis a tudományos-technikai forradalom vívmányainak az élet nem katonai területein való nagyarányú felhasználása során maradéktalanul teljesítjük azt a feladatot, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa úgy fogalmazott meg, hogy a tudományos-technikai forradalom vívmányait egyesíteni kell a szocializmus előnyeivel. Negyedszer: az új szovjet —amerikai katonai erőviszonyok, a hadászati nukleáris fegyver kisebb politikai jelentősége erős hatással van a tőkésországok táborában végbemenő centrifugális folyamatokra. A hatvanas évek elejétől a két világrendszer harcában mind nagyobb jelentőséget kapnak a tudományos-technikai forradalom vívmányainak felhasználásában a nem katonai aspektusok, elsősorban a gazdasági növekedés kellő ütemének, a gazdaság minőségi fejlődésének, az ipari-gazdasági integrációnak stb. területén. Ha a tudományos-technikai forradalomnak az imperialista államok, elsősorban az Egyesült Államok külpolitikájára gyakorolt hatásával foglalkozunk, megállapíthatjuk, hogy éppen az Egyesült Államokban, a gazdasági és tudományos-technikai tekintetben legerősebb tőkésországban hat legerősebben a tudományos-technikai forradalom. Ez kifejeződik egyfelől az ország belpolitikai helyzetére gyakorolt hatásban, s mind újabb problémákat teremt az uralkodó körök számára. Gondolunk itt a tömeges munkanélküliségre, amely még a gazdasági fellendülés időszakában is megmarad (nem véletlenül nevezik az effajta munkanélküliséget „technikainak”), egész gazdasági ágak visszaesésére, sok amerikai országrész szűkös helyzetére, ami mind a gazdasági struktúrában lezajló hirtelen változásokkal függ össze, gondolunk itt az urbanizáció által fölvetett súlyosbodó problémákra, a közlekedési nehézségekre, a természeti környezet szennyeződésére. A tu105
