Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - A. Gromiko - A. Kokosin: A tudományos-technikai forradalom és a nemzetközi kapcsolatok mai rendszere
A. GROMIKO - A. KOKOSIN A tudományos-technikai forradalom és a nemzetközi kapcsolatok mai rendszere A XX. század közepén kibontakozó tudományos-technikai forradalom korunk egyik legmeglepőbb jelensége. A találmányok és az újítások nem csupán nagy számukkal és változatosságukkal ragadják meg a képzeletet, hanem azzal is, hogy mélyen behatoltak az anyag titkaiba, egyidejűleg pedig bátran betörtek a termelési gyakorlatba. A tudományos-technikai forradalom hatása szinte a társadalom minden területét átfogja. Kiterjed a különböző társadalmi rendszerű országokra, messzemenő társadalmi, gazdasági, politikai következményekkel jár, jelentős mértékben meghatározza mai életünket, különösképpen pedig a jövőt. A tudományos-technikai forradalom mind nagyobb hatással van a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerére, szerkezetének alakulására, alapvető folyamataira, mozgató erőinek dinamikájára. Legáltalánosabb vonásokban ez abban fejeződik ki, hogy növekszik a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, majd pedig a politikai, a kulturális, a tudományos-technikai kapcsolatok száma és intenzitása, erősödik az egyes országoknak egymásra gyakorolt hatása, bonyolultabbá és „tömörebbé” válik a nemzetközi kapcsolatok szerkezete, növekszik az összes folyamat dinamikája. Külön hangsúlyoznunk kell, hogy a tudományos-technikai forradalom szorosan összefügg a világ társadalmi-politikai helyzetével, és ezen keresztül valósul meg. A tudományos-technikai forradalom dialektikája olyan, hogy egyrészt példátlan hatással van az egyes országok fejlődésére és a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerének fejlődésére, másrészt a társadalom szociális szerkezete, a világban kialakult társadalmi-politikai helyzet sok tekintetben meghatározza fejlődésének fő irányait s még inkább alapvető társadalmi következményeit. Amint a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozása megállapította, a tudományos-technikai forradalom nagyarányú kibontakoztatása a kapitalizmus és a szocializmus történelmi versenyének egyik fő területévé vált. A hidegháború időszakában, amikor az imperialista államok agresszív politikája miatt igen éles volt a katonai-politikai szembenállás, a tudományos-technikai forradalom hatása eleinte a katonai területen volt a legszembeötlőbb. Az olyan eredmények, mint a nukleáris fegyver, a negyvenes-ötvenes évek stratégiai légiereje nem egyszerűen katonai eszközök voltak az Egyesült Államok külpolitikája számára. Nagyon fontos tényezőkké váltak, nagy befolyást gyakoroltak az akkori időszak amerikai külpolitikai irányvonalára 103
