Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Mányik Pál: Az el nem kötelezett országok helye és szerepe a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében
„A valóságban azonban ez az el nem kötelezettség tartalmát tekintve általában elkötelezett külpolitika, a haladást szolgáló, antiimperialista külpolitika.”4 Láthatjuk tehát, hogy nem könnyű a gazdasági és társadalmi fejlődés különböző fokára eljutott fejlődő országok helyét a két világrendszerhez való viszony szempontjából megjelölni. A szocialista orientációjú fejlődő országoknak a tőkés világtól való eltávolodása és a szocialista világhoz való közeledése is csak folyamat, amely még nem hozott alapvető változást ezen országok gazdasági hovatartozása tekintetében. Átmeneti helyzetben vannak, de még a kapitalista világrendszerhez tartoznak. A két pólusú világban ugyanakkor nincs közbülső zóna, tehát nincs olyan fejlődő ország, amely egyik világrendszerhez sem tartozik. Nemzetközi magatartásuk, az el nem kötelezettség nem azt jelenti, mintha valami harmadik erőről lenne szó. Ezt a fejlődő világ haladó vezetői már a mozgalom kezdeti időszakában felismerték. „Maga a harmadik világ kifejezésének használata egyfajta passzivitásra, a kapitalizmus és a szocializmus két világa közötti konfliktustól való különállásra ösztönöz. Ez a felfogás a »harmadik világ« kifejezés téves és félrevezető használatához vezet. Nincs középút a kapitalizmus és a szocializmus között.”5 Az el nem kötelezett mozgalom tehát nem harmadik erő, nem semlegesség és nem pacifizmus. A mozgalomhoz egyre több olyan ország csatlakozott, amely a nemzeti felszabadító küzdelem eredményeképpen az önálló fejlődés útjára lépett. Különösen fontos szerepet játszanak a mozgalomban — álláspontjuk számarányukat meghaladó mértékben érvényesül — azok az országok, amelyek a szocialista orientációjú fejlődést választották. Az el nem kötelezett országok hovatartozásának megítélésében további lényeges szempont, hogy ezek az országok egyik legfontosabb feladatuknak tartják a nemzeti felszabadító mozgalom támogatását. A nemzetközi kommunista mozgalom pedig a felszabadító mozgalmat a szocialista világforradalmi folyamat három fő tényezője egyikének, olyan folyamatnak tekinti, amely a gyarmati népek felszabadulásától a szocializmusra való átmenetig terjed. E folyamat aktív résztvevői a gyarmati rendszer ellen küzdő erők éppúgy, mint a politikailag függetlenné vált, de gazdasági függetlenségükért még harcoló országok, továbbá azok az országok is, melyek konkrét lépéseket tesznek a szocialista társadalmi viszonyok megteremtése felé. A legtöbb el nem kötelezett ország — ha a gazdasági függetlenségért folytatott küzdelmüket tekintjük — a nemzeti felszabadító harc folyamatának második szakaszában van. Az imperializmushoz való viszonya tehát mindenképpen más, mint a tőkés világrendszerhez tartozó államoké. Az el nem kötelezett országok hovatartozása a politikai változások folyamatában, harcok során dől el. A szocialista országoknak nap mint nap küzdeniük kell potenciális szövetségeseik megnyeréséért. E harc sikeréhez korunkban a nemzetközi erőviszonyok kedvező irányú fejlődése jobb lehetőségeket biztosít. 3. A neokoloniali^mus taktikája Az el nem kötelezett politikát folytató országok — néhány gazdag olajtermelő országot kivéve — a gazdasági elmaradottság viszonyai között még erősen függnek a tőkés 4 Púja Frigyes: Szocialista külpolitika. Kossuth Könyvkiadó, 1973. 5 K. Nkrumah: A harmadik világ mítosza. Labour Monthly, 1968. október. 95
