Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Mányik Pál: Az el nem kötelezett országok helye és szerepe a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében
Castro mellett a Szomáliái, a kongói, a jemeni államfő és mások a Szovjetunió történelmi szerepének méltatásával válaszoltak az effajta próbálkozásokra. Az el nem kötelezettség lényegét nálunk is gyakran ,,a tömbönkívüliségben” látják. Ezzel a felfogással vitába kell szállni. A Fejlődő Országok Lexikona szerint például az el nem kötelezettségnek „állást foglaló jellege is van, hangsúlyozva azt a törekvést, hogy nem kívánják elkötelezni magukat a »tömbök«, azaz az imperialista és szocialista országok ellentéteinek kérdésében”. Ez azonban egyoldalú beállítás, mert jóllehet a tömbök mellett valóban nem nyilatkoznak, a tömbök ellen azonban igen, és a tömbök ellentéteit képező kérdések jó részében az imperialista országokkal szemben foglalnak állást. Haladó képviselőik már a mozgalom első éveiben szükségesnek tartották az egyértelmű állásfoglalást. N’Krumah például leszögezte: „Mi a nemzetközi kapcsolatok olyan állapota elleni tiltakozásként jöttünk létre, amelyet a világ két szemben álló, keleti és nyugati blokkra való felosztása okozott. Mi az imperializmus és a neokolo- nializmus elleni lázadásként jöttünk létre, ezek ugyanis a világon uralkodó feszültség és a biztonság hiányának alapvető okai.” Az el nem kötelezettséget egyesek olykor „kettős elkötelezettségnek” próbálják beállítani, ami azt jelentené, hogy az el nem kötelezett államok általában mindkét típusú országgal — az imperialistákkal és a szocialistákkal egyaránt — „békés, jó viszonyt” igyekeznek kiépíteni. Az el nem kötelezett országok kollektív megnyilatkozásai azonban rácáfolnak erre az állításra: se szeri se száma az olyan nemzetközi értekezleteknek, amelyeken ezek az országok elítélik az USA-t vagy a NATO-országokat. Nem véletlen, hogy sok nyugati közíró azzal vádolja ezeket az országokat, hogy „megszegik” az el nem kötelezettség elveit. A Wehrkunde című nyugatnémet katonai szaklap például oldalszámra sorolja, hogyan „sértik meg” el nem kötelezettségüket, amikor az arabok mellett, Izraellel szemben foglalnak állást, támadják Portugáliát és a NATO-t. Korábban gyakran alkalmazták az el nem kötelezett országok magatartására a semleges — pozitív vagy aktív semleges — kifejezést. Manapság ritkábban, mert ez a megjelölés is egyoldalú. Ma már alig van olyan fontos nemzetközi kérdés, amelyben az említett országok semlegesek maradhatnak; a legfontosabb, az egész emberiség sorsát érintő kérdésekben általában pozitívan foglalnak állást. Az el nem kötelezettség osztálytartalmával kapcsolatban felmerül az a nézet, hogy ezekben az országokban a hatalmon levő burzsoázia kettős szerepet játszik: egyrészt antiimperialista politikát folytat, másrészt a tőkésosztály hatalmát valósítja meg. (Fejlődő Országok Lexikona.) Ez a megállapítás azonban szintén leegyszerűsíti a kérdést. A burzsoáziának a harmadik világban még vannak forradalmi tartalékai, és ez az el nem kötelezettség pozitív állásfoglalásaiban is tükröződik. Másrészt sok olyan fejlődő ország van, ahol a hatalmat nem a burzsoázia gyakorolja, hanem más középrétegek, az ún. bürokratikus elit vagy a hadsereg képviselői, akik gyakran szocialista törekvéseket hangoztatnak, és olykor komoly intézkedéseket tesznek a gazdasági-társadalmi átalakulás elősegítésére. Ilyen országokban a kizsákmányoló osztályok érdekei csak áttételesen jelentkeznek. (Burma, Peru, Irak, Egyiptom, Szomália stb.). Mint Púja Frigyes rámutat legújabb könyvében: a nem kapitalista fejlődés útján járó országok külpolitikája szintén el nem kötelezett külpolitikaként jelenik meg. 94
