Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - N. Inozemcev: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
Ez megnyilvánul abban, hogy a néptömegek egyre aktívabban vesznek részt a politikában (mégpedig nem csupán a szocialista országokban, hanem a fejlődő államokban, sőt a tőkésországokban is, ahol mindenekelőtt a háború vagy béke kérdése a politikai élet központi probléméjává vált), és abban is, hogy lehetőségek nyíltak arra, hogy a tömegek, a népek életbevágó érdekeinek megfelelően oldódjanak meg az égető nemzetközi problémák: az új világháború megakadályozása, a nemzetközi biztonság ügye, a fegyverzet csökkentése, a tömegpusztító fegyverek betiltása, az összes állam szuverenitásának tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése az országok között stb. A nemzetközi kapcsolatokban nagyon fontos szerepet játszanak napjainkban a fejlődő országok. Az imperialista hatalmak gyarmatbirodalmainak felszámolása, a nemzeti felszabadító erők győzelme és a politikai függetlenség kivívása Ázsia és Afrika több tucat országában, a Latin-Amerikában bekövetkezett mélyreható változások, melyek eredményeként számos, korábban csak formálisan önálló állam ténylegesen függetlenné vált — mindezek a folyamatok komolyan hatottak a nemzetközi élet valamennyi szférájára, s jó feltételeket teremtettek számos nemzetközi probléma kedvező megoldásához. A fejlődő országok között természetesen nagyok a különbségek területük nagysága, lakosságuk száma, természeti erőforrásaik, társadalmi-gazdasági fejlődésük színvonala, történelmi múltjuk stb. tekintetében. Némelyikük színvonala a közepesen fejlett kapitalista országokéval mérhető ösz- sze, mások lényegében még a kapitalizmus előtti termelési módok szakaszában vannak. Egyesek lényegében megoldották a felhalmozás problémáját (például az olajexportáló országok), mások továbbra is rendkívül szegények maradtak. Egyes országokban forradalmi-demokratikus erők vannak hatalmon, másutt a helyi burzsoázia és a földesurak, megint másutt imperialistabarát rezsimek. Különbözik az országok fejlődési üteme és a gyarmati örökség felszámolásában elért sikereik. Mindamellett a „harmadik világ” már egyáltalán nem ugyanaz, ami közvetlenül a függetlenség kivívása után volt. A fejlődő országok sikereinek fő forrása természetesen saját erőfeszítéseik, népeik megfeszített munkája, a forradalmi-demokratikus pártok és szervezetek élénk tevékenysége. Ezek a sikerek azonban elképzelhetetlenek volnának a szocialista világrendszer óriási, kedvező hatása nélkül. A Szovjetunió és más szocialista országok határozottan szembeszálltak az imperializmus számtalan agresszív akciójával, vagy elősegítették az ilyen akciók vereségét. A világszocializmus hatékony, állandó támogatásban részesíti a fejlődő országok küzdelmét. A szocialista közösség nagy és sokrétű gazdasági és tudományos-műszaki segítséget ad a fejlődő országoknak. Óriási távlatok nyílnák meg a fejlődő országok és a szocialista közösség országai közti együttműködés elmélyítéséhez a KGST komplex programjának keretében. A konkrét segítségen kívül fontos szerepet tölt be a szocializmus közvetett befolyása. A szocialista világrendszer léte, a szocialista államok és a fejlődő országok 27
