Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - N. Inozemcev: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
közti kapcsolatok jellege arra kényszeríti a tőkésországokat, hogy enyhítsék hitelfeltételeiket, nagy ipari objektumokat építsenek, sok esetben engedményeket tegyenek a fejlődő országoknak, s lemondjanak sok kolonia- lista és neokolonialista módszerükről. A nemzetközi kapcsolatok fejlődése, a nemzetközi helyzet alakulása igen nagy mértékben függ attól, milyen kapcsolatok jönnek létre a különböző társadalmi-gazdasági alakulatokhoz tartozó államok között. A legutóbbi éveket ebben a tekintetben nagy változások jellemezték. Mint ismeretes, a Szovjetunió és a szocialista közösség országai a békés egymás mellett élés lenini elvének — mint fő elvnek — érvényesítéséért szállnak síkra. A békés egymás mellett élés politikája nem csupán a történelmi haladásnak a szocialista világrendszer létrejöttében és fejlődésében megnyilvánuló fő törvényszerűségét tükrözi, hanem azt is, hogy napjainkban az emberiségnek az összes népnek és országoknak közös, fő feladata megakadályozni a rakéta-nukleáris háborút, és ezzel fenntartani — lenini terminológiával élve — „az emberi társadalom létfeltételeit”. A két alapvető társadalmi rendszer ellentmondásai és összefonódásuk a mindennapi életben meglevő sok más ellentmondással eleve meghatározza a különböző társadalmi rendszerű államok közti kapcsolatok belső lényegét is: ez a harc és az együttműködés dialektikus összefonódása. Harc, hiszen különböző termelési módokról, alapjában véve ellentétes társadalmi-gazdasági alakulatokról és ideológiákról van szó. Ugyanakkor együttműködés is — mindenekelőtt egy újabb világháború megakadályozása céljából, valamint olyan kölcsönös előnyöket kínáló területeken, mint a gazdaság, a tudomány és a technika, a kultúra fejlesztése, melyek abból adódnak, hogy létezik a világgazdaság és a nemzetközi munkamegosztás rendszere, amely az összes állam együttes erőfeszítését követeli meg. A legutóbbi évek jellemző vonása, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei a nemzetközi kapcsolatok általánosan elfogadott normájává válnak. Kifejeződött ez azoknak a szerződéseknek és egyezményeknek sorozatában, amelyeket a Szovjetunió és más szocialista országok kötöttek Franciaországgal, a Német Szövetségi Köztársasággal, Japánnal, Kanadával és sok más országgal. Világosan megnyilvánult az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásában és az értekezlet munkájának alapelveiben. Kifejezésre jutott olyan dokumentumok nemzetközi-jogi ratifikálásában, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak alapjairól kötött megállapodás, melyet az Egyesült Államok elnökének a Szovjetunióban tett látogatásaikor írtak alá 1972-ben vagy a nukleáris háború megakadályozásáról született egyezmény, amelyet L. I. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának 1973 május—júniusában tett egyesült államokbeli látogatásakor kötöttek meg. Mi tette lehetővé a fordulatot, amely a hidegháborútól a nemzetközi feszültség enyhüléséhez és olyan egyezményekhez vezetett, amelyek a nukleáris háború veszélyének csökkentését, a békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítását szolgálják? Elsősorban a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára bekövetkezett gyökeres változása, azok a fontos változások, amelyek a világpolitikában a szocializmus gya28
