Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Pásztor Árpád: A feszültségorientációjú kínai külpolitika és a nemzetközi enyhülés
PÁSZTOR ÁRPÁD A feszültségorientációjú kínai külpolitika és a nemzetközi enyhülés A hetvenes évtized kezdete a nemzetközi egyhülés és a békés egymás mellett élés térnyerése szempontjából biztatónak mutatkozik. Az elmúlt három esztendő legfontosabb nemzetközi eseményei a két világrendszer erőviszonyainak a béke, a szocializmus és a haladás javára történő megváltozását bizonyították: véget ért a hatvanas éveknek és az emberiség történelmének is egyik legbarbárabb háborúja, az Egyesült Államok vietnami agressziója, helyreállították a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogait, Európában korszakos jelentőségű előrelépés történt a német probléma rendezése felé, elkezdődhettek az európai biztonsági rendszer létrehozásának előmunkálatai és a közép-európai fegyverzet- és haderőcsökkentésről folyó tárgyalások. Szembetűnő módon illusztrálják a nemzetközi enyhülés tendenciáját a nemzetközi élet alakulásában leglényegesebb szerepet játszó hatalmak vezetői közti személyes érintkezések, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek találkozói, konzultációik rendszeressé válása, továbbá a két ország kapcsolatainak fejlődését demonstráló nagy horderejű kétoldalú megállapodások. A fejlődés fő tendenciáját természetesen mindig melléktendenciák vagy ellentendenciák kísérik, illetve igyekeznek megakadályozni azt. Sajátos módon azonban még az olyan erőteljes ellentendencia, mint a legutóbbi közel-keleti katonai konfliktus is, alárendelődik az egyre erősödő fő tendenciának: a nemzetközi enyhülésnek. Ez abban fejeződött ki, hogy a viszonylag rövid lefolyású fegyveres összecsapás után végre reálisabb lehetőség mutatkozik a közel-keleti probléma rendezésére, jóllehet valószínűleg hosszú, nehéz tárgyalások következnek majd, és nem lehet kizárni az újabb katonai összecsapásokat sem. A nemzetközi enyhülés ellen ható közel-keleti válságtényező az imperializmus egyeduralma, a kolonializmus idejéből visszamaradt terhes örökség, amelyhez sok hasonló akad korunk nemzetközi viszonyaiban. A nemzetközi életben jelen van egy más természetű ellentendencia is, amely önmagában ugyan általában nem forrása katonai konfliktusoknak, de e konfliktusok békés, tárgyalásos rendezése helyett helyenként és alkalmakként a fegyveres megoldásokat igyekszik elősegíteni. E tendenciát főképpen a Kínai Népköztársaság külpolitikai törekvései képviselik, melyek többnyire visszhangra találnak a fegyveres megoldások kizárólagos70
