Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 1. szám - A DIPLOMÁCIA TÖRTÉNETÉBŐL - Ormos Mária: A magyar kormány álláspontja a középkelet-európai biztonság megteremtésének kérdéséről 1934-1935-ben

országhoz, mind — részben éppen ennek ellensúlyozására — Olaszországhoz és Magyarországhoz.)

A tájékoztatás eme csonka formájában is mélyen megrendítette Gömbös miniszterelnököt. Már másnap válaszolt Mussolininak, s hevesen tiltakozott a terv ellen. E levélben az osztrák függetlenségi garanciáról ez olvasható: „Ami Ausztria függetlenségének garantálását illeti, azon az állásponton vagyunk, hogy amennyiben Németország csatlakozik az olasz— francia nagyhatalmi paktumhoz, a célt teljes egészében elérték, minthogy Ausztria függetlensége egyedül német oldalról lehet veszélyeztetett.

Ha viszont visszatérnének az Excellenciád által a maga idején tervezett »-négyhatalmi paktum« (Olaszország, Franciaország, Anglia, Németország) koncepciójához, úgy talán még jobb bázist lehetne teremteni e kérdés számára.

így a francia előterjesztés számunkra teljesen fölöslegesnek és bizonyos összefüggésekben veszélyesnek látszik, kiváltképpen ha feltételezzük Jugoszlávia, Csehszlovákia és Magyarország bevonását is a garantáló államok sorába:

a) ez a feladat az említett kisállamokra a nagyok konszernjében túlságosan nagy feladatot ró,

b) e kisállamok szerepe, már csak kölcsönös viszonyaikra tekintettel is zavaros és egyáltalán nem meghatározott,

c) e garanciaterv francia részről Olaszországgal szembeni bizalmatlanságból fakad,

d) Magyarország akarata ellenére e körülmények között Németország elleni és Csehszlovákia előnyére szolgáló beállítást kap,

e) Magyarország egyelőre Ausztriával szemben a határokat illető álláspontját (revízió) a nyilvánosság előtt nem adhatja fel. Amennyiben ezt tennénk, nehéz helyzetet teremtenénk a magunk számára a kisantanttal szemben.”

Ezt követően Gömbös katonai ellenvetésekkel élt, majd álláspontját így foglalta össze: „Magyarország mindig kész Ausztria kérdésében Olaszországgal együttműködni, de nem arra, hogy egy francia eredetű koncepcióba szervesen beilleszkedjék, amivel szemben, a felsorolt érvek mellett, mi ösztönös bizalmatlansággal viseltetünk.”6

Magától értetődik, hogy mind Mussolini, mind az olasz külügyminisztérium igyekezett megnyugtatni a magyar kormányt. Mussolini december 29-én újabb levélben biztosította Gömböst, hogy a magyar kormány a tárgyalás egész menetéről értesülve lesz, s hogy annak során Mussolini megvédelmezi a magyar érdekeket. Ugyanakkor a közeledést három okkal magyarázta. Egyrészt annak szükségességével, hogy a rendezetlen francia— olasz ügyeket megoldják, másrészt, hogy megakadályozzák Németország megegyezését a franciákkal, végül azzal, hogy a nagyon súlyossá vált olasz—etióp viszonyban lépést tegyenek.7

6 Uo. 34. sz. Gömbös Mussolinihoz írt levele, 1934. december 26. Német nyelvű másolat.

7 K. 64. 1935—23—12 (7). Mussolini december 29-i levelének olasz nyelvű másolata.

135