Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 1. szám - A DIPLOMÁCIA TÖRTÉNETÉBŐL - Ormos Mária: A magyar kormány álláspontja a középkelet-európai biztonság megteremtésének kérdéséről 1934-1935-ben

Ez a levél Gömböst arra ösztönözte, hogy Mussolini számára összefog­lalja a magyar „érdekeket”, melyeket védelmezni kíván. Hivatkozik azok­ra a tanácskozásokra, melyeket legutóbbi, 1934. novemberi római látogatá­sa során folytattak, s arra a felhatalmazásra, mely szerint Mussolini a ma­gyar revíziós kérdésről közvetlenül tárgyalhat Franciaországgal, valamint más hatalmakkal is. Ezt elősegítendő, levelében megismétli a magyar re­víziós igényeknek akkor elfogadott három lényeges pontját. E levél ezeket összefoglaló része így hangzik: ,,a) Területi revízió. Egy térkép az álta­lunk óhajtott határokról Excellenciádnál van. Ezt földrajzi, etnográfiai és gazdasági bázison határozták meg.8 b) Revízió a magyar kisebbségek kezelésében Csehszlovákiában, Ju­goszláviában és Romániában ... A revízió ebben a kérdésben megköveteli a kulturális szabadságot és autonómiát, valamint a politikai és gazdasági egyenlőséget és szabadságot az államalkotó lakossággal. c) Revízió a fegyverkezési kérdésben (egyenjogúság). Aminél megálla­pítom, hogy Magyarország egy kb. 100 000 főnyi békehadsereget követel és olyan fegyverzeti és véderő-szisztémát, mint amilyennel a kisantant-álla- mok hadseregei rendelkeznek.”9 Könnyű elképzelni a budapesti felzúdulást, hogy midőn a fent felso­rolt „magyar érdekekről” szó sem esett a római tárgyalásokon, Mussolini még ahhoz is hozzájárult, hogy Románia — Lengyelország mellett — csat­lakozhassák a paktumhoz. Január 2-án a külügyminisztérium utasításokkal látta el a római követet, és saját tájékoztatására közölte, hogy a paktumot csak abban az esetben írja alá, ha ahhoz Németország is csatlakozik. Mint­hogy Németország a paktumot elutasítja, így az nagy valószínűséggel el­bukik.10 11 Egy következő távirat január 3-án közölte, hogy Magyarország a konzultatív szerződést egyáltalán nem látja kívánatosnak, mert érdekeinek nem felel meg.11 Űjabb Mussolininak küldött üzenetre szánta magát ja­nuár 4-én Gömbös miniszterelnök is. Ebben, hivatkozva december 26-i le­velére, fenntartja álláspontját, mely szerint az osztrák függetlenség garan­tálása a nagyhatalmak feladata, majd üzenete így folytatódik: „Ausztria függetlenségének kérdése nem lehet indok azon elvek elejtésére, még ak­kor sem, ha csak látszatról van szó, mely elveket a Duce és köztem lefolyt többszöri tanácskozásoknál lerögzítettünk.” Gömbös úgy látta, hogy az osztrák garancia valójában ürügy a kisantant szavatolására, s kijelentette, hogy egy ilyen politikát a magyar közvélemény előtt nem vállalhat. A le­velet így zárja: „Félek attól, hogy (a) francia tervezet szellemében megkö­tött egyezményhez Magyarország hozzájárulni elvi okokból nem tudna, 8 A térképet a magyar külügyi anyagban nem sikerült megtalálni, több más irat is tartalmaz azonban rá vonatkozó utalásokat. Egy feljegyzésben például szó van arról, hogy hasonló térképet a magyar kormány egy itt járt angol képviselőnek, Go- wernak is rendelkezésére bocsátott. K. 64. 1935—1941—50. Napi jel., 1935. január 17. 9 K. 64. 1935—23—12 (7). Gömbös levele Mussolinihoz, 1934. december 31. Német nyelvű másolat. 10 K. 64. 1935—23—5. Küm. táv. Villaninak, 1935. január 2. 11 K. 64. 1935—23—5. Küm. táv. Villaninak, 1935. január 3. 136

Next

/
Oldalképek
Tartalom