Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Nyerges János: A legnagyobb kedvezmény elve a kelet-nyugati kereskedelemben
nemzetközi viták során, különösen a GATT-szerződést megelőző Havannai Charta megfogalmazásakor sok tőkésország úgy vélte, hogy a szocialista országoknak azért, hogy biztosítsák maguknak a legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbánást a tervezett vámcsökkentési tárgyalásokon, vámjaik nem lévén, mennyiségi importkötelezettséget kell vállalniuk. Ez a követelés nemcsak elvileg elfogadhatatlan, hanem rosszhiszemű is. Ez a gyakorlatban bebizonyosodott. Van ugyanis egy szocialista ország, mely egyelőre elfogadta, hogy csatlakozása az Általános Egyezményhez mennyiségi importkötelezettség alapján menjen végbe. Ezzel az országgal szemben csatlakozása óta változatlanul diszkriminációt alkalmaznak, mintha mi sem történt volna. Ez is mutatja, hogy a tőkés tézis, miszerint a legnagyobb kedvezményes elbánásért a szocialista országoknak valamilyen ellenszolgáltatást kellene adniuk, egyszerűen takarója, méghozzá elég átlátszó takarója annak a tőkés törekvésnek, hogy a maguk számára továbbra is fenntartsák a diszkrimináció minden lehetőségét és jogát a szocialista országokkal szemben. Hiszen ha hűek akartak volna maradni saját elveikhez, ennek a szocialista országnak — miután mennyiségi importkötelezettségeket vállalt a legnagyobb kedvezmény elve alapján őt megillető engedményekért —, minden területen meg kellett volna adni a legnagyobb kedvezményes elbánást, és teljesen meg kellett volna szüntetni a diszkriminációt vele szemben. A legújabb tőkés érvelés az ún. „effektiv reciprocitás” jelszavát használja annak érdekében, hogy ne kelljen elfogadnia az egyenlő elbánás elvét a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben. A vita meglehetősen nehéz, mert az új jelszó hirdetői sajnos nem voltak képesek pontosan meghatározni ezt a terminust. Az egzakt fogalom hiánya világossá teszi a célt: a tőkésországok törekvéseit, hogy megtagadják a kedvezményes elbánásban megtestesülő egyenlőséget a szocialista országoktól. Ennek a magatartásnak a legelterjedtebb formája néhány nyugati országban a mennyiségi importkorlátozások diszkriminatív alkalmazása a szocialista országokkal szemben. Ezek a rendszabályok éles ellentmondásban vannak többek között az Általános Egyezményben rögzített szerződéses feltételekkel is. Hazánk GATT-hoz való csatlakozásának éppen ezért egyik alapfeltétele volt, hogy azok a szerződő felek, amelyek még alkalmaznak ilyen importkorlátozásokat, kötelezik magukat azok fokozatos megszüntetésére. A diszkriminatív kötöttségeket pedig 1975. január 1-től kezdve munkacsoport vizsgálja megszüntetésük céljából. Ennek a munka- csoportnak minden szempontot figyelembe kell vennie. Az erre vonatkozó határozatokból ki kell emelni azt a megállapítást, hogy a magyarországi árrendszer puszta léte annak hatása nélkül nem tekinthető egyedül figyelembe veendő szempontnak. Ez a megállapítás igen fontos elvi fordulatot jelent. A tőkés diszkriminációt igazoló doktrína ugyanis azon alapul, hogy a szocialista országokban fennálló tervgazdálkodás és külkereskedelmi monopólium puszta léte indokot és jogot ad a mennyiségi importkorlátozások diszkriminatív alkalmazására. Itt van a kérdés lényege. A tőkés logika itt a következő: a szocialista országokban tervgazdálkodás, külkereskedelmi monopólium van, és az árrendszer eltér a tőkésorszá104
