Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Nyerges János: A legnagyobb kedvezmény elve a kelet-nyugati kereskedelemben
gok árrendszerétől. Következésképp a szocialista országok abban a helyzetben vannak, hogy bármikor olyan árak vagy egyéb feltételek mellett exportálhatnak a tőkésországokba, melyek zavarják ezen országok piacát. Attól a kérdéstől most teljesen eltekintve, hogy a tőkések ezen premisszái minden alapot nélkülöznek, mert a szocialista országok árrendszere a maga módján képes tükrözni a költségeket, eltekintve attól is, hogy a tőkésországok árrendszere egyáltalán nem tekinthető költségtípusú, reális árakat produkáló rendszernek, és az árak manipulálása a tőkés vállalatok, sőt az állam részéről állandó gyakorlat, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés csupán a piaczavarás lehetőségét tételezi fel, de semmiképpen nem bizonyítja, hogy a szocialista országok exportja csak azért, mert szocialista jellegű, zavarja a piacot. A piaczavarás ellen minden országnak joga van bizonyos védekező intézkedésekre, függetlenül attól, hogy a piacot szocialista vagy tőkésországból érkező áru zavarja. Az erre vonatkozó nemzetközileg is elfogadott jogszabályok, védő záradékok „ex post” jellegűek, s csak akkor alkalmazhatók, ha a piaczavarás konkrétan bebizonyítható. Az előbb ismertetett tőkés álláspont viszont abból indul ki, hogy a szocialista országok exportja minden esetben zavarja a piacot, és ezért velük szemben szabad keze van minden tőkésországnak diszkriminációs intézkedések megtételére. Ezen az állásponton ütött rést csatlakozási jegyzőkönyvünk. A szocialista országok nem vonják kétségbe egyetlen ország jogát sem, hogy bizonyított esetekben és szerződésekben szabályozott módon védekezhessék veszélyes külföldi importok ellen, sőt maguknak is fenntartják ezt a jogot. Nem fognak azonban hozzájárulni ahhoz, hogy ezen a jogcímen bárki is szabad kezet kapjon az ellenük irányuló diszkriminációra. Végül még egy megjegyzés: a nemzetközi irodalomban sokan ma is úgy tárgyalják a legnagyobb kedvezményes elbánás kérdésének kelet—nyugati vonatkozásait, mintha arról lenne szó, hogy a tőkésországok „megadják” vagy „nem adják meg” ezt az elbánást a szocialista országoknak. A kérdést ily módon felvető kereskedelempolitikusok nyilván nem látják a kérdés másik oldalát, tudniillik, hogy aki megtagadja partnerétől az egyenlő elbánást, az le is mond róla. Nem gondolták át, hogy ilyen esetben egy szocialista országnak joga van saját tetszése szerint megválasztani, melyik tőkés- ország áruját engedi be, és melyik tőkésországét nem, milyen feltételeket szab, és nincs kötelezve arra, hogy ezek a feltételek minden partnerével szemben egyenlőek legyenek. Nem nehéz belátni, hogy ilyen helyzet a tőkésországok érdekeit sem szolgálná. A nemzetközi politika egyre sürgetőbben követeli a különböző gazdasági és társadalmi rendszerekhez tartozó országok békés egymás mellett élését, sőt együttműködését. Ennek igen fontos területe a nemzetközi kereskedelem. Nem lehet a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat a teljes jogbizonytalanság talajára építeni. Szilárdabb jogi alapra van szükség. Ez csakis az egyenlőségnek a legnagyobb kedvezményes elbánásról szóló szerződéses klauzulában foglalt elismerése és alkalmazása lehet. 105
