Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Nyerges János: A legnagyobb kedvezmény elve a kelet-nyugati kereskedelemben
ún. „kötött kölcsönök” esete. Kötött kölcsönről akkor beszélünk, ha a hitelező ország előírja a kölcsönt felvevő országnak, hogy a kölcsönből csak a hitelező ország áruit, szolgáltatásait szabad igénybe vennie. Nyilvánvalóan előfordulhat, hogy a konkurrencia olcsóbban kínálja az árut, a beruházást, mint a kölcsönt adó ország. Az ellentétek feloldásának a GATT rendkívül egyszerű módját találta meg. Kimondta: az a körülmény, hogy a kölcsönt vásárláshoz kötik, kereskedelmi meggondolásnak számít. A fogalmak rugalmas kezelése itt is azt mutatja, hogy egy doktrinér és túlzott álláspont a gyakorlatban nem tartható fenn. Másik aspektusa ennek a kérdésnek, hogy az előbb megbírált doktrína szerint egy ún. magánvállalat csak akkor tekinthető szabadnak, kizárólag kereskedelmi megfontolásokból intézkedőnek, ha teljesen független a kormánytól. A tőkés világ jogrendszere formálisan előírja és biztosítja ezt a függetlenséget. Egyetlen tőkés kormánynak sincs törvényes joga arra, hogy rákényszerítsen valamely vállalatot bizonyos tranzakcióra, vagy a tranzakció feltételeit közvetlenül, állami, adminisztratív utasításokkal befolyásolja. Ám a valóságban a kormánytól való függetlenség kérdése nem ilyen egyszerű. Hogyan lehet például a kormánytól függetlennek tartani egy olyan amerikai nagyvállalatot, amelynek legfontosabb vevője — a hadirendelések és egyéb állami beruházások révén — a kormány? Vajon egy olyan amerikai vállalat, amely rendeléseinek több mint a felét vagy jelentős százalékát a kormánytól kapja, visszautasíthatja-e, figyelmen kívül hagyhatja-e a kormány politikai vagy egyéb kívánságait? Milyen biztosíték van arra, hogy a kormány — ha nem is a legnagyobb megrendelő, de az adókivetés, az állami támogatás, a szubvenciók tekintetében diszkrecionális joggal rendelkezik — a kedvezményeket nem aszerint adja vagy vonja meg, hogy egy-egy vállalat mennyire követi vagy nem követi intencióit. Természetesen nem lehet világos összefüggést kimutatni aközött, hogy egy vállalat nem vette tekintetbe a kormány politikai intencióit, és ezután például nem kap adókedvezményt, terhesebb ellenőrzési eljárásnak vetik alá, szigorúbban alkalmazzák vele szemben az ipari biztonság, a szociális törvényhozás, az egészségügyi rendelkezések normáit, mint más, lojális vállalatokkal szemben. A vállalatoknak a kormánytól való függetlensége a kapitalista országokban tehát fikció. Ezzel a fejtegetéssel nem kívánjuk kétségbe vonni a kereskedelmi meggondolásokra vonatkozó előírás jogosultságát és célszerűségét, csupán illusztrálni szeretnénk azt, hogy e tézis olyan interpretálásának, miszerint a magánvállalatok mindig, minden esetben kereskedelmi meggondolásokból, az állami vállalatok pedig rendszerint nem kereskedelmi meggondolásokból indulnak ki, semmiféle létjogosultsága nincs. Különösen kitűnik ez olyan szocialista országok esetében, amelyeknek vállalatai állami vállalatok, és amelyek megvalósították a külkereskedelmi monopóliumot. Ezek az országok és vállalataik a terveket kötelesek végrehajtani. A gazdaság- fejlesztési tervek pedig — mint ismeretes, és mint nyilvánosságra hozott célkitűzéseik is mutatják — gazdasági, gazdaságfejlesztési célokat tűznek ki, és ezeket gazdasági eszközökkel érik el. A tervutasításos rendszer nem zárja ki — még a legközpontosítottabb formájában sem — a vállalatok és 102
