Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Puja Frigyes: Külpolitikánk egy esztendeje
fél csapatainak létszámát. A NATO-javaslat a szovjet csapatok létszámát 68 000 fővel és 1700 tankkal, ezzel szemben az amerikai csapatokét csak 29 000 fővel kívánja redukálni. Az amerikaiak semmivel sem akarják csökkenteni tankállományukat, sőt a szárazföldi haderőből leszerelt katonák fegyverzetét sem vinnék haza, hanem Nyugat-Európában tárolnák. Folytathatnánk, de ennyi is elég annak bizonyítására, milyen egyoldalúan képzelik el a NATO-országok a csapatok és a fegyverzet csökkentését. Mindezt azzal az ürüggyel, hogy a Varsói Szerződés — állítólag — sokkal erősebb, mint a NATO, s a haderőket egyenlő szintre kell hozni. Igaz, a Varsói Szerződés katonai tekintetben ma erősebb, mint néhány évvel korábban volt. Tételezzük fel, hogy a közép-európai térségben a Varsói Szerződés szárazföldi erői valamivel nagyobbal!, mint az Északatlanti Szövetségé. Ebben az esetben sem lehetne a kérdést úgy megközelíteni, ahogyan a NATO-országok teszik. A haderőcsökkentés stratégiai kérdés, nem képzelhető el szűk területi elvek alapján csak egyes haderőnemek bevonásával. Megoldásában egész Európát figyelembe kell venni, nemcsak annak középső részét, nemcsak a szárazföldi csapatokat, hanem a légierőt, a nukleáris fegyvert is. A NATO a Földközi-tenger medencéje körül nagy hadseregekkel, erős támaszpontokkal rendelkezik, s ezeket a haderőcsökkentés nem érintené. Aszimmetrikus csökkentés Közép-Európá- ban és semmilyen csökkentés máshol, a szárazföldi csapatok csökkentése és a légierő, a nukleáris fegyverzet kihagyása — ez nem járható út. A NATO-országok konkrétabb javaslatának megtételekor sok mindenre fény derült. A NATO fő célja a külföldön állomásozó szovjet csapatok létszámának és fegyverzetének erőteljes csökkentése, ugyanakkor nem történne érdemi amerikai csapat- és fegyverzetcsökkentés. A NATO-stra- tégák jól tudják, hogy a Varsói Szerződés védelmi rendszerében a szovjet hadseregnek domináló szerepe van, s éppen ezt az erőt szeretnék csökkenteni, anélkül hogy megfelelő ellentételt ajánlanának fel. Másrészt arra törekszenek, hogy a nagy nemzeti haderővel rendelkező tőkésországok, mint a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Anglia, ne kerüljön a csökkentés övezetébe, s a NATO legfontosabb európai haderői érintetlenek maradjanak. A haderőcsökkentés kérdésében a további előrehaladás feltétele, hogy a NATO tagállamai feladják az egyoldalú előnyök szerzésére irányuló taktikájukat. A Varsói Szerződés tagállamai csak az egyenlő biztonság elve alapján egyeznek bele a haderőcsökkentésbe, és nem értenek egyet azzal, hogy katonai tekintetben hátrányba kerüljenek a NATO-val szemben. A szocialista országok nem tervezik egyetlen kapitalista ország megtámadását sem, de nem tehetik meg azt sem, hogy csökkentsék erejüket, amikor a NATO-országok nem hajlandók komoly intézkedésekre. Ezt az álláspontot teljes mértékben osztja a Magyar Népköztársaság is. A Magyar Népköztársaság a haderőcsökkentéssel kapcsolatos bécsi tárgyalások előkészítő szakaszában akaratlanul is a közfigyelem reflektor- fényébe került. A NATO-országok azt javasolták, hogy a Magyar Népköz- társaság is vegyen részt a haderőcsökkentés érdemi tárgyalásain, s a magyar nemzeti haderők, valamint a Magyarországon ideiglenesen állomásozó 11
