Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
Az amerikai üzlet és külpolitika kapcsolata természetesen összetettebb kérdés annál, semhogy a külpolitika minden lépését mechanikusan vissza lehetne vezetni az adott térségben működő nagy társaságok közvetlen anyagi érdekeire. Arra nem nehéz válaszolni, hogy általában milyen osztály érdekei állnak az Egyesült Államokban a fegyverkezés, az expanzív külpolitika, nemzetközi gazdaságpolitika és az e politikát igazoló, valamint alátámasztó ideológia és tömegmanipuláció mögött. A gyakorlatban azonban az amerikai monopoltársaságok nemzetközi érdekei és az amerikai külpolitikai stratégia érdekei sem térben, tehát földrajzilag, sem pedig időben nem esnek szükségképpen minden esetben egybe. Az amerikai külpolitika általános stratégiai érdekeit nagymértékben befolyásolják és meghatározzák olyan külső események is, amelyek esetleg az adott térségben működő üzleti érdekek pillanatnyi céljaival ellentétes reagálást követelnek. Ezek a reagálások ellentétben állhatnak az amerikai monopoltőke más térségben működő csoportjainak pillanatnyi érdekeivel is. Bonyolítja a külpolitika és a monopolista érdekek közvetlen kapcsolódását az is, hogy a nagy amerikai társaságok általában rendkívül diverzifikálódtak. Sok esetben még az Egyesült Államokban is nehéz pontosan nyomon követni, melyik ágazattól függnek nagyobb mértékben. Érdekeik nem egy-egy ágazathoz vagy területhez, hanem az egész gazdasághoz vagy a külpolitikához, szinte a tőkés világgazdaság valamennyi kulcsterületéhez kapcsolódnak. Különösen aktívvá és határozottá válik azonban a külpolitika azokon a területeken, ahol a konkrét monopóltőkés érdekek egybeesnek az általános stratégiai célokkal. A politikai és gazdasági változások a világban aláásták az amerikai „globalizmust”. A második világháború nyomán létrejött erőviszonyok számottevően megváltoztak a hetvenes évek elejére. Módosult az Egyesült Államok katonai helyzete. A katonai erőegyensúly a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hetvenes évek elejére sokkal határozottabban érvényesül, mint azelőtt bármikor. Az új egyensúlyhelyzet a fegyverkezési verseny további fokozására is ösztönözheti az amerikai vezető köröket. A fegyverkezés növekvő költségei, s a döntő katonai fölény elérésének kilátástalansága lehetőséget teremt — a korábbinál nagyobb mértékben — korlátozott megállapodásokra a leszerelés vagy a fegyverzet csökkentése terén az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Más kérdésekben is megnőtt az USA és a Szovjetunió közötti kapcsolatok fejlesztésének lehetősége. Az amerikai gazdasági világbirodalom sem szilárd és biztos többé. A birodalom központjától, a tőke, a technika, a modern fegyverek és a dollár fő forrásától, vagyis az Egyesült Államoktól már nem függ annyira a többi tőkésország. Megváltozott az Egyesült Államok és a fejlett tőkésországok közötti viszonyok rendszere is. Az Egyesült Államoknak természetesen a múltban is szüksége volt arra, hogy szövetségesei támogassák külpolitikáját s nemzetközi gazdaságpolitikai céljait. 51
