Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
Ez a támogatás a múltban sem volt mentes oldalvágásoktól, gyakran éles támadásoktól. Az ötvenes évek közepe óta fokozódott az a tendencia, hogy csak ott és annyiban támogatják a szövetségesek az Egyesült Államok nemzetközi akcióit, ahol és amennyiben érdekeik és céljaik egybeesnek. Az érdekek és célok számos területen — nemcsak az általános an- tikommunista stratégia kérdéseiben — hosszú évekig hasonlóak voltak. A vezető tőkésországoknak s a kisebb hatalmaknak is nagyobb mértékben volt szüksége az Egyesült Államokra, mint fordítva. Ez azonban fokozatosan megváltozott. Kennedy elnök már a hatvanas évek elején arról beszélt, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei viszonyában az egyoldalú függőség helyébe a „kölcsönös függőség” lépett. Azóta a megváltozott erőviszonyok tovább módosították az amerikai külpolitika lehetőségeit. Japán és Nyugat-Európa több országa új hatalmi centrummá fejlődött. Gazdasági súlyuk jelentősen megnőtt. A tőkés világ ipari termelésében a koreai háború után az Egyesült Államok súlya még meghaladta az 50%-ot, 1963-ban 45% volt, s 1973 elején már csak 41%-ot tett ki. A Német Szövetségi Köztársaság aránya 9,4%-ra, Japáné 9,5%-ra, a kibővített Közös Piacé pedig 27%-ra nőtt. Világpolitikai szerepük szükségképp sokkal nagyobb lesz a hetvenes években, önálló külpolitikai érdekeik, céljaik már a hatvanas évek második felében is nagyobb befolyást gyakoroltak a világhelyzetre, és hatottak az USA külpolitikájára is. Az Egyesült Államok stratégiája minden eddiginél jobban rákényszerült arra, hogy számoljon versenytársai megerősödésével. Nemcsak az USA nemzetközi gazdaságpolitikájára, hanem külpolitikájára, sőt a szocialista országokhoz való viszonyára is hatott ez a tényező, anélkül azonban, hogy egyelőre éles konfliktusokhoz vezetett volna az USA és szövetségesei között az alapvető stratégiai kérdésekben. A Kínai Népköztársaság vezetőinek politikája szintén új feltételeket teremtett az amerikai külpolitika számára. A Szovjetunióhoz és a Kínai Népköztársasághoz való viszonya ennek nyomán összetettebb stratégiai kérdéssé vált. Ez nemcsak manőverezési lehetőségeit befolyásolja Kínával vagy a Szovjetunióval kapcsolatban, hanem más irányban is hat az amerikai külpolitikára. Érinti például a japán—amerikai viszonyt is. Éles ellenállás mutatkozik az USA világzsandár szerepével kapcsolatban a fejlődő országokban s a világ más területein is. Ugyanakkor azonban Amerika még mindig a legerősebb katonai és gazdasági hatalma a tőkés világnak, s ez továbbra is befolyásolja stratégiai helyzetét és szerepét a monopoltőkés rendszer nemzetközi pozícióinak védelmében. Tény természetesen az is, hogy nemcsak a közvélemény, hanem az amerikai uralkodó osztály egy része is egyre kevésbé hajlandó vállalni az USA nemzetközi politikájának költségeit. Ebben a vietnami háború tapasztalatai igen nagy szerepet játszottak. Főként ennek hatására egyre határozottabban követelik a külföldi programok korlátozását, a szövetségeseknek a „közös” teherviselésbe való nagyobb mértékű bevonását, és az USA korlátozott nemzetközi elkötelezettségét hangsúlyozzák. Ez a hangulat elkerülhetetlenül hat az amerikai törvényhozásra is. Csak valamiféle jelentős, egyértelműen az USA „nemzeti érdekeit” fenyegető nemzetközi 52
