Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Horn Gyula - Dr. Szűrös Mátyás : A Szovjetunió az európai, kollektív biztonságért
ben a felek lemondtak a háborús kártérítésről, diplomáciai kapcsolatot létesítettek, s a kereskedelmi együttműködés terén biztosították egymásnak a legnagyobb kedvezmény elvét. A rapallói szerződés zavart keltett az ellenfél táborában, rés nyílt az egységes imperialista fronton, a szovjet államot először ismerte el egy tőkés nagyhatalom, amellyel a harmincas évek elejéig a békés egymás mellett élés elveinek szellemében alakultak kapcsolatai. Szovjet-Oroszország már ezen a konferencián az európai kollektív biztonság ügyét szolgáló részleges leszerelési javaslattal fordult a világhoz: „Az orosz küldöttség... javasolni szándékozik a fegyverkezések általános korlátozását és támogatni a militarizmus okozta terhek könnyítésére irányuló minden javaslatot, azzal a feltétellel, hogy valamennyi állam hadseregét csökkentik, és a hadviselési szabályokat a legbarbárabb formák, mint a mérgező gázok, a légiháború és egyéb, főként pedig a békés lakosság ellen irányuló romboló eszközök alkalmazásának teljes betiltásával egészítik ki.”2 A genovai konferencián való részvétel rendkívül fontos állomás — a félévszázados szovjet diplomácia egyik csúcspontja — volt abban a harcban, amelyet a szovjet külpolitika a tartós békéért, a békés egymás mellett élésért és a kollektív biztonságért folytatott. 1972 nyarán Moszkvában tudományos ülésszakon emlékeztek meg a genovai konferencia 50. évfordulójáról. Figyelemre méltó volt, hogy Szmirnov külügyminiszter-helyettes, aki a bevezető előadást tartotta, szoros folyamatosságot mutatott ki az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramja és a között az irányvonal között, amelyet „a szovjethatalom hajnalán, egyebek között a genovai konferenciával kapcsolatban dolgoztak ki. . ,”3 4 1933 novemberétől a Szovjetunió részt vett a Népszövetség leszerelési tárgyalásain. 1933 februárjában, már a hatalomra került német fasizmus elleni fellépés érdekében a Szovjetunió javaslatot tett — a Briand—Kel- log-paktum értelemszerű kiegészítéseként — az agresszió fogalmát meghatározó egyezmény aláírására mint első részleges lépésre a kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útján. Altkor ugyan a leszerelési konferencia még nem fogadta el a szovjet javaslatot, de azonos tartalommal még abban az évben beiktatásra került az agresszió meghatározásáról szóló londoni egyezményekbe, amelyeket a Szovjetunió kötött 11, nagyrészt szomszédos állammal/1 (Egyébként a második világháború után, a német háborús főbűnösök ellen lefolytatott nürnbergi per idején az agresszió fogalmának meghatározásánál a londoni egyezmények formuláját általánosan elfogadottnak tekintették.) Ezzel egyidőben a szovjet kormány síkra- szállt a Szovjetunió és az ún. demokratikus hatalmak közös fellépéséért a fasiszta agresszió fenyegető veszélyével szemben. Az eseményeket követve így jutunk el ismét 1933 végéhez, amikorra kialakult a szovjet diplomácia immár egységes, átfogónak mondható kon2 Patyomkin: A diplomácia története. Budapest 1950. III. köt. 186. old. 3 Nemzetközi Szemle, 1972. november. 46. old. 4 Lásd Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest 1967. 510. old. 16
