Külügyi Közlöny 16. 1936

1936-10-20 / 9. szám

A prágai magyar királyi követség jog­tanácsosává kinevezett dr. Nagy Sándor prágai ügyvéddel 1936 augusztus 25-én kötött meg­állapodás, valamint a jogtanácsos kinevezé­sére vonatkozó hirdetmény az alábbiakban közöltetik: MEGÁLLAPODÁS a prágai m. kir. követség vezetője és dr. Nagy Sándor prágai ügyvéd között. I. A prágai m. kir. követség vezetője a m. kir. külügyministerium 1936 évi augusz­tus hó 3-án 8714/1—1936. szám alatt kelt rendeletében foglalt felhatalmazás alapján dr. Nagy Sándor ügyvéd, prágai (Prága, II. Václavské nám. 7.) lakost magyar állam­polgároknak, valamint magyar jogi szemé­lyeknek a követség működési területén cseh­szlovák bíróságoknál és hatóságoknál való képviseletére követségi jogtanácsossá nevezi ki. II. A jogtanácsos köteles magyar állam­polgárok, társaságok, egyesületek és más jogi személyek minden magán-, büntető-, közigazgatási és pénzügyi jogi természetű ügyeiben a Csehszlovák Köztársaságban ér­vényben lévő törvények és rendeletek értel­mében eljárni, amennyiben ezek az ügyek Prágában tárgyaltatnak s amennyiben a Csehszlovák Köztársaság területén székelő m. kir. külképviseleti hatóság részéről neki átadattak. Ha a jogkereső fél közvetlenül fordul a jogtanácsoshoz, ennek jogában áll a megbízatást visszautasítani, azonban min­den körülmények között köteles azt elfo­gadni, ha erre a Csehszlovák Köztársaság területén székelő m. kir. külképviseleti ható­ságtól felszólítást kap. III. A jogtanácsos véglegesen csak akkor köteles bárminő jogügyben eljárni, ha erre a féltől a Csehszlovák Köztársaságban ér­vényes szabályok szerint meghatalmazást kap. Ez a meghatalmazás lehet általános jellegű vagy pedig meghatározott ügy vite­lére szóló különös meghatalmazás. A jog­tanácsos a felek kérelmére nyomtatott meg­hatalmazási űrlapokat küld. IV. A jogtanácsos ügyvédi jutalomdíját, valamint készkiadásainak megtérítését köz­vetlenül a féltől követelheti, tehát a jog­tanácsos a m. kir. kincstár részéről díjazás­ban nem részesül. A jogtanácsos részéről az említett címeken követelhető összegek nagysága minden egyes esetben a Cseh­szlovák Köztársaságban érvényben lévő ügy­védi díjszabás szerint állapítandó meg. Ezen ügyvédi jutalomdíj természetsze­rűleg csak oly ügyekben követelhető, me­lyeket általánosságban ügyvéd szokott in­tézni. Megjegyzendő, hogy e díjszabásszerű díjak közigazgatási és pénzügyi jogi ter­mészetű ügyeknél általában nem követel­hetok, azonban az ügyvédi díjszabás rendel­kezései ezen ügyekre szintén alkalmazandók, amennyiben alkalmazásuk lehetséges. Ez különösen áll az ügyvédi díjszabás 8. téte­lére (levelek), 9. tételére (megbeszélések), 10. tételére (ügyiratok olvasása), 11. téte­lére (ügyvédi meghatalmazás kiállítása), 12. tételére (pénz és értékpapírok átvétele, el­könyvelése, megőrzése és kiszolgáltatása), 13. tételére (sollicitátorok ügyletei), 14. té­telére (utazási költségek és kilométerpénzek), 15—18. tételére (kezelési költségek). Azokban az ügyekben, melyekben az ügy­védi díjszabás nem állapít meg külön díj­tételt ; így különösen azokban, amelyek természetüknél fogva átlagértékelést nem engednek meg, az általános polgári törvény­könyv értelmében megfelelő jutalom álla­pítható meg. Ezekben az esetekben a jutalomdíj nagy­ságát a felek és a jogtanácsos közös egyet­értéssel állapítják meg, hacsak a fél a juta­lomdíj nagyságának megállapítását nem bízza a prágai m. kir. követség mindenkori vezetőjére, akinek határozata a jogtanácsosra nézve mindig kötelező. Azokban az ügyekben, melyekben az ügy­védi díjszabás díjakat nem állapít meg, ame­lyek azonban az átlagértékelést megengedik, a prágai m. kir. követséget illeti meg az a jog, hogy a jogtanácsossal az összes érdekelt feleket egyaránt kötelező megállapodásokat kössön. Ezekre az ügyekre vonatkozólag egyelőre csak az állapíttatik meg, hogy a jogtanácsost oly közbenjárásért vagy oly el­járásért, mely személyes jelenlétét teszi szükségessé, vagy amelynél személyes jelen­léte kívánatos, általában 50—100 cseh ko­rona tiszteletdíj illeti meg, feltéve, ha ezen közbenjárások, vagy eljárások nem külö­nösen nehéz vagy különösen sok időt igénylő utánjárással jártak. V. Az ügyvédi rendtartás értelmében a jogtanácsosnak jogában áll megfelelő elő­leget követelni. Ez az előleg nem lehet több, mint a készkiadások és az előrelátható ügy­védi jutalomdíj nagyságának a fele. Ameny­nyiben az előleget a jogtanácsos készkiadásai meghaladják •— amiről a jogtanácsos elszá­molni köteles — jogában áll újabb előleget követelni. VI. A jogtanácsosnak jogában áll ügy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom