Külügyi Közlöny 7. 1927

1927-08-01 / 10. szám

kiadott Útasítás-ban a kikészítési forgalomra és az előjegyzési raktárakra vonatkozólag foglalt egyes határozmányoknak módosítása. (B. K. 1927. VI. 29.) A párisi m. kir. követség jogtanácsosává kinevezett Midiét Ödön párisi ügyvéddel 1927. évi május hó 20-án kötött megállapodás, valamint a jogtanácsosi kinevezésre vonatkozó és a Budapesti Közlönyben, továbbá az Igazságügyi Közlönyben is közzétett hirdetmény tájékoztatásul közöltetik a külképviseleti hatóságokkal. Megállapodás. 1. Miettet Ödön ügyvéd az érdekelt felek részéről nyert megbízások alapján eljár a magyar állampolgároknak Franciaország területén felmerülő mindennemű oly peres és nem peres polgári és büntető ügyeiben, amelyekben az eljárás az ügyvédi rendtartás és Franciaországban fennálló gyakorlat szerint az ügyvédi hatáskörbe tartozik. 2. A jogtanácsosnak, mint ügyvédnek jogait és kötelességeit ügyfeleivel szemben a Franciaországban hatályban lévő ügyvédi rendtartás szabja meg. 3. A francia törvények szerint az ügyvédnek külön alakszerű meghatalmazás nem adandó; így erre vonatkozólag a máshol szokásban lévő alakiságok elmaradnak. 4. A jogtanácsos magyar állampolgárok képviseletét bármely francia bíróság előtt személyesen fogja ellátni és a személyes képviselettől csak akkor tekinthet el, ha a helyi távolság, vagy más fontos ok miatt az illető bíróság előtt való személyes megjelenésben akadályoztatnék, mely esetben azonban egyik ügyvédtársát fogja helyettesítésével megbízni, akinek ebben az esetben meg fogja adni az összes szükséges utasításokat, hogy a reá bízott érdekek megfelelő védelemben részesülhessenek. 5. A jogtanácsos működéséből kifolyólag a magyar államkincstár részéről díjazásban nem részesül, hanem ügyvédi munkadíját és költségeit a hozzáforduló jogkereső felek viselik. Ez utóbbi alulírottak megállapodnak a következőkben: a) A jogtanácsos ügyvédi munkadíjként —• amennyiben erre vonatkozólag a féllel előzetes megállapodásra nem jutott volna, — csakis annyit igényelhet, amennyit a végzett munkára a francia bíróságok az általuk mindenkor alkalmazott ügyvédi munkadíjszabás alapján megállapítanak. b) A jogtanácsosnak jogában áll egyes ügyek elvállalását a felektől, költségeire és munkadíjára adandó előlegtől függővé tenni, amely előleget a féllel utólag el kell számolnia. Ez a jog a jogtanácsost mindannyiszor megilleti, valahányszor az adott előleg kimerül. c) A jogtanácsosnak jogában áll munkadíjának és előlegezett kiadásainak összegét a fél részére netán behajtott összegből visszatartani. 6. A jogtanácsos a készkiadások megtérítése ellenében ingyen eljár mindazoknak a Párisban lakó szegény magyar állampolgároknak az ügyében, akik a szegénységüket hatósági bizonyítvánnyal igazolják, s akiket a párisi m. kir. követség utasít hozzá. 7. A jogtanácsos felelősséget vállal mindazokért az okmányokért, amelyeket neki, vagy irodai alkalmazottjának átadtak, vagy neki ajánlott levélben kézbesítettek. 8. A jogtanácsosi kinevezés a m. kir. kormány részéről bármikor és mindennmü kártálanítás nélkül visszavonható. 9. A jogtanácsos a fenti megállapodások alkalmazásából, vagy értelmezéséből kifolyólag netán felmerülő mindennemű jogviták esetére aláveti magát a párisi m. kir. követség vezetője végérvényes és felebbezhetetlen döntésének, amennyiben az érdekelt felek a maguk részéről is ezen döntésnek hajlandók magukat alávetni. Páris, 1927. évi május hó 20-án. Korányi s. k. Miéllet s. k. * Hirdetmény a párisi m. kir. követség jogtanácsosának kineveséze tárgyában. A párisi m. kir. követ a m. kir. kiilügyministerium 1927 január 21-én kelt 734/1/1927 sz. rendeletében foglalt felhatalmazás alapján Miellet Ödön ügyvéd francia képviselőt (címe Páris, Chambre des Députés) magyar állampolgároknak francia hatóságok előtti képviseletére a párisi m. kir. követség jogtanácsosává kinevezte. A magyarországi érdekeltek erről azzal a hozzáadással értesíttetnek, hogy a jövőben Franciaországban lebonyolítandó peres, vagy perenkívüli jogügyeiket illető megkereséseiket közvetlenül nevezett jogtanácsoshoz intézzék, aki francia nyelven levelez. A nevezett létrejött megállapodás teljes biztosítékot nyújt az érdekelteknek arra nézve, hogy ügyeik gyorsan és lelkiismeretesen bonyolíttatnak le, az esetleges törvénykezési eljárásokban pedig a költségek felesleges módon ne szaporíttassanak.