Külügyi Közlöny 7. 1927

1927-02-05 / 3. szám

VII. évfolyam Budapest, 1927. évi február h

ó 5-én. 3. szam. KÜLÜGYI m KÖZLÖNY KIADJA A MAGYAR KIRÁLYI KÜLÜGYMINISZTÉRIUM. A Külügyi Közlöny 1927. évi január hó 1-től kizárólag a m. kir. külügyministerium és a külképviseleti hatóságok belső használatára adatik ki s így abba csakis a m. kir. külügyministerium és a külképviseleti hatóságok tisztviselői nyerhetnek betekintést. A Külügyi Közlöny kezelése tekintetében tehát a hivatalos ügyiratok kezelésére vonatkozó szabályzat mérvadó. RENDELETEK. 772/1—1927. szám. Rendelet a tiszteletbeli konzuli illetve tiszteletbeli főkonzuli címeknek kitüntetésként való adományozására vonatkozó előterjesztések mellőzése tárgyában. Több ízben- tapasztaltam, hogy egyes külképviseleti hatóságok vezetői a magyar érdekek előmozdítása körül szerzett érdemek elismeréseként magyar, esetleg külföldi állampolgárok részére kitüntetés gyanánt a tiszteletbeli konzuli illetve főkonzuli címnek adományozását hozták javaslatba. Felhívom az összes külképviseleti hatóságok vezetőinek figyelmét, hogy a tiszteletbeli konzuli, illetve főkonzuli cím nem kitüntetés, hanem hivatali tisztség. Ennélfogva a jövőben ily tárgyú javaslatok előterjesztése érdemeknek kitüntetéssel való jutalmazása céljából mellőzendő s csak az esetben tehető, ha tiszteletbeli konzuli illetve főkonzuli hivatal felállításáról van szó. Budapest, 1927. évi január hó 28-án. Walko s. k. 1071/1—1927. szám. Rendelet az aláírások helyett alkalmazott kézjegyeknek a hivatalos ügyiratokon való mellőzése tárgyában. Már hosszabb idő óta tapasztalható és újabban egyre nagyobb mérveket ölt az a gyakorlat, hogy a külügy ministerium egyes tisztviselői az ügyiratokba foglalt elintézési tervezeteket, pro domo feljegyzéseket, sőt más osztályokhoz küldött megkereséseket ós válaszokat nem névvel írják alá, hanem aláírásuk helyett csupán kézjeggyel (paraffal) látják el. Nem szorul különösebb magyarázatra, menynyire fontos, hogy egy ügyiratból mindig megállapítható legyen, ki viseli a felelősséget az elintézési tervezet elkészítéséért, annak felülvizsgálatáért és kiadásáért. Ez a fentemlített gyakorlat mellett az egyes osztályokon kívül állók részéről már most is csak bizonyos nehézséggel állapítható meg, évek multán pedig szinte egyáltalában megálíapíthatatlanná válik. Szükségesnek tartom azért elrendelni, hogy a külügyministerium összes tisztviselői, akik valamely ügyiraton annak elintézési tervezetét mint előadók aláírják, avagy annak felülvizsgálatáért, kiadásáért, vagy pedig valamely feljegyzés eszközléséért kezük írásával felelősséget vállalnak, ezt nevük aláírásával, ne pedig kezdőbetűik odajegyzésével (vagy pedig egyéb szokásos kézjegyükkel) tegyék. Fenti rendelkezés nem vonatkozik a ministerre, a minister helyettesére, valamint az osztályvezetőkre, amennyiben ez utóbbiak osztályukon belül maradó ügydarabokat látnak el kézjeggyel. Altalános szabályként külön kiemelem, hogy hivatali elöljáróinak kézjegyét minden tisztviselő tartozik ismerni. Ez alkalomból meg kívánom még jegyezni, hogy föllebbvalókhoz intézett hivatalos írásoknál illendő a teljes, vezeték- és keresztnévvel való aláírás, hivatalon kívüli, magas állású egyénekkel szemben pedig a névvel kapcsolatban a hivatali állás megjelölése is. Budapest, 1927. évi február hó 3-án. Walko s. k. 12.700/1—1926. szám. Rendelet a magyar királyi külügyministerium központi igazgatásánál szolgálatot teljesítő alkalmazottak szabadságolásának szabályozása tárgyában. A magyar királyi külügyministerium központi igazgatásánál szolgálatot teljesítő alkal3