Külügyi Évkönyv, 1942

KÜLPOLITIKAI OKMÁNYOK 1941-RŐL (dr. BAROSS DKUCKER GYÖRGY) - Görögország kapitulálása

lengyel állam területét pedig a Narev—Bug—San vonalig a szovjet kívánságára Oroszországhoz csatolták. A jegyzék harmadik szakasza foglalkozik azzal a magatartással, amelyet a szovjetkormány külpolitikai és katonai téren tanúsított Németország irányában a német-orosz szerződések megkötése óta. Az érdekkörök elhatárolásakor a szovjetorosz kormány Moszkvában kijelentette a németbirodalmi külügyminiszternek, hogy a szovjetkormánynak a volt lengyel állam felbomlóban levő területei kivételével nincs szándékában az érdekkörébe eső államokat megszállni, bolsevizálni vagy annektálni. A valóságban azonban — mint a dolgok folyása mutatta — a Szovjetunió politikája ebben az időben kizárólag arra a célra összpontosult: Moszkva katonai hatalmát a Jegestenger és a Fekete-tenger közötti területen mindenütt, ahol ez csak lehetségesnek látszott, nyugat felé előbbre vinni és a bolsevizmust behozni Európába. A jegyzék emlékeztetett ezzel kapcsolatban Szovjet-Oroszországnak Észtországgal, Lettországgal és Litvániával 1939 októberében és novemberében kötött segélynyújtó egyezményeire és az ezekben az országokban létesített katonai támaszpontokra, Kuusinen finn kommunista álkormányának megalakítására, a Finnországhoz intézett ultimátumra és a vörös hadsereg bevonulására 1939. november végén. Moszkva kifejezett ígéretei ellenére az egész Baltikumot bolsevizálták és néhány héttel a megszállás után a szovjetkormány a Baltikumot egyszerűen annektálta. Még amikor a német hadsereg nyugaton harcban állt Franciaországgal és Angliával, megkezdődött a Szovjetúnió előretörése a Balkán felé. Jól lehet a szovjetkormány a moszkvai tárgyalások során kijelentette, hogy a maga részéről sohase fogja kezdeményezni a besszarábiai kérdés megoldását, a birodalmi kormány 1940. június 24 én a szovjetkormánytól értesítést kapott, amely szerint a szovjetkormány immár elhatározta, hogy a besszarábiai kérdést erőszakkal megoldja. Ugyanakkor közölték, hogy Szovjet-Oroszország igénye Bukovinára is, tehát a régi osztrák korona-tartományok egyik területére is kiterjed, amely pedig sohasem tartozott Oroszországhoz és amelyről annakidején Moszkvában egyáltalán nem volt szó. A moszkvai német nagykövet közölte a szovjetkormánnyal, hogy a szovjetkormány elhatározása teljesen váratlanul érte a birodalmi kormányt s hogy annak a romániai német gazdasági érdekek súlyos megkárosítására, továbbá az ottani népes német települések, valamint a bukovinai németség életének megzavarására kell vezetnie. Molotov ezzel szemben kijelentette, hogy az ügy rendkívül sürgős és hogy a Szovjetúnió elvárja, hogy a birodalmi kormány 24 órán belül állást foglal ebben a kérdésben. Jól lehet Szovjet-Oroszország kíméletlenül járt el Romániával