Külügyi Évkönyv, 1942

KÜLPOLITIKAI OKMÁNYOK 1941-RŐL (dr. BAROSS DKUCKER GYÖRGY) - Jugoszlávia összeomlása

főhadiszállására. A „szaloniki vállalkozás"-t Jugoszlávia tehát biztosan támogatta. 4. Mértékadó jugoszláv helyről még Franciaország összeomlása után is, 1940. június 11 én, arról biztosították a belgrádi francia követet, hogy abban az esetben, ha Franciaország sorsában változás következnék be, Jugoszlávia hajlandó azonnal Franciaország oldalára ál ni. Az okmányok világosan beszélnek. Mialatt Németország teljes igyekezete a háború kitörése óta annak elszigetelésére irányul és Németország mindent megtesz, hogy megkímélje a Balkánt a háború borzalmaitól, Jugoszlávia kifelé ugyan fenntartja a németországgal való együttműködés politikáját, de már ebben az időben egyértelműen Németország ellenségei mellé állt. Németország, noha ismerte ezeket a körülményeket, bizonyára példa nélkül álló nagyvonalúsággal és türelemmel folytatta a Jugoszláviával való megegyezés politikáját, abban a reményben, hogy a jugoszláv politikát visszavezeti az értelem útjára, nevezetesen a tengellyel való megértéshez. Amikor Jugoszlávia meghívást kapott a háromhatalmi egyezményhez történő csatlakozáshoz, úgy látszott, hogy a józan ész fog diadalmaskodni és a felelős jugoszláv államférfiak felismerték országuk valódi érdekeit. A bécsi megállapodások tartalma a következő volt: 1. A háromhatalmi egyezmény aláíró államai elismerték a jugoszláv állam felségjogait és területi sérthetetlenségét. 2. A tenge'yhatalmak biztosítékot nyújtanak, hogy a most folyó háború időtartamára Jugoszláviától nem követelik csapatok átvonulásának vagy átszállításának engedélyezését és semmiféle katonai segítséget sem kérnek. 3. A háromhatalmi egyezmény aláírói biztosították Jugoszláviát, hogy az európai újjárendezés keretében kijáratot kap az Égei-tengerhez és a jugoszláv kormány kifejezett kívánságára területi szempontból jugoszláv felségjogokat biztosít Szaloniki városára és kikötőjére. A jugoszláv kormány ezekkel a messzemenő engedményekkel szemben csak arra kötelezte magát, hogy az európai hatalmakkal lojálisán közreműködik arra szóló szárazföld újjáépítésében. Erre a belgrádi összeesküvők egy érdekcsoportja olyan választ adott, amelyet nemcsak ostobának, hanem bűnösnek is kell minősíteni. Azokat a jugoszláv minisztereket ugyanis, akik hatalmuk teljes birtokában Bécsben oly szerződést írtak alá, ameiy államuknak tartós biztonságot és a jugoszláv népnek boldog jövőt biztosított volna, belgrádi visszatérésük napján letartóztatták. Ezért a felelősség egy összeesküvő csoportot terhel. Azokról a hírhedt összeesküvőkről van szó, akiknek terrorcselekményei a Balkánt kezdettől fogva bizonytalanná