Külügyi Évkönyv, 1941

TANULMÁNYOK - A német-olasz-japán együttműködés (TÖRÖK ÁRPÁD)

tak. A rákövetkező magyar-román tárgyalások eredménytelenek maradván, a magyar és román külügyminiszterek augusztus 29-ére meghívót kaptak Bécsbe, ahol augusztus 30-án Ribbentrop és Ciano a magyarromán viszály ügyében a döntőbíró szerepét vitték. Az európai háború alakulása, különösen Franciaország összeomlása Japánban is azokat az erőket hívta porondra, amelyek elérkezettnek látták az időt a japán Monroe-elv. megvalósítására. Konoye herceg vezetése alatt új kormány alakult, amely fokozottabb mértékben tengelybarát, mint elődje volt. Amerika a kormányváltozást úgy értelmezte, hogy Japán a csendesóceáni statusquo megváltoztatására törekszik, amiért is flottáját a Csendes-óceánra vezényelte és fegyverkezésének fokozását határozta el. Szeptemberben a tengely diplomáciai tevékenysége ismét megélénkült. Ribbentrop külügyminiszter szeptemben 18-án Rómába érkezett, ahol Ciano, Mackensen római német nagykövet és Alfieri társaságában Mussolinivel hosszas tanácskozásokat folytatott. Csak szeptember 23-án utazott vissza Berlinbe, de szeptember 26-án Ciano ismét Németországban van, ahol Ribbentroppal egyetemben Suner spanyol belügyminiszterrel folytatott tanácskozásokat. Másnap, 1940. szeptember 27-én pedig, a világ nem kis meglepetésére, a tengely külügyminiszterei és a berlini japán nagykövet megkötik Berlinben a német-olasz-japán katonai szövetséget. A háromhatalmi egyezmény. A háromhatalmi egyezmény bevezetőjében a szerződő felek utalnak arra, miszerint a tartós béke feltétele, hogy minden nemzet megkapja az őt megillető területet. Nagy-Keletázsiában és Európában ennek megfelelő rendet akarnak létesíteni és ebben egymást kölcsönösen támogatni.* * Az egyezmény szövegét a „Külpolitikai Okmányok" c. fejezetben hozzuk. A szerk.